A koponya félig eltemetve feküdt a Yámana Beach partján. A probléma az, hogy a korabeli becslések szerint a kontinens akkor még nem volt ismert az ember számára. Egy emberi koponya, amelyet egy távoli tengerparton találtak a jégfennsíkon, négy évtizede olyan kérdéseket vet fel, amelyekre még mindig nincs válasz. A leletet egy chilei tudós találta, és a fiatal nő halálát 1819 és 1825 közé teszi, azaz az első megerősített emberi jelenlét előttre az Antarktiszon.
1985 januárjában egy expedíció során Daniel Torres Navarro, a Chilei Egyetem biológusa a Cabo Shirreff térségében tengeri hulladékokat gyűjtött. Ekkor, 16:35-kor észrevett egy félig a homokba ágyazott koponyát a Yámana Beach-en. Csak a csont egy része volt látható, zöldes mikroalgák borították, ami a hosszú ideig tartó poláris környezetnek való kitettségre utalt.
Kivétele során két állkapocsdarabot is találtak, több jól megőrzött foggal, bár a középső metszőfogak hiányoztak. Az ezt követő kutatások nem vezettek eredményre, a csontváz többi részét nem találták meg, kivéve egy combcsontot, amelyet később a közelben találtak, ami arra utal, hogy a helyi állatok vagy a szélsőséges éghajlati viszonyok miatt szétszóródhatott.
A törvényszéki vizsgálat megállapította, hogy a maradványok egy fiatal nőhöz tartoznak, valószínűleg chilei származású. A kormeghatározás szerint halála a 19. század első évtizedére tehető, ami megdöbbentette a szakértőket, mivel az első dokumentált észlelés a kontinensen 1820-ban történt.
Felfedező, hajótörött vagy elhagyott?
Torres Navarro több hipotézist is felvetett arra vonatkozóan, hogy hogyan kerülhetett oda. „Szeretném felvetni azt a hipotézist, hogy ismeretlen okokból a nő egy 19. századi fóka vadászok csoportjának tagja lehetett, akik ott hagyták” – magyarázta a tudós egy 1999-ben megjelent cikkben. Egy másik lehetőség, hogy a fiatal nő egy hajón halt meg, és a korabeli szokásoknak megfelelően a tengerbe dobták.
„Ez azt eredményezhette, hogy a holttestet a hullámok és a viharok a partra sodorták, ahol a keselyűk felfalták” – tette hozzá. A feltüntetett fajok között szerepel a óriás viharmadár, a sirályok, a dominikai sirályok és a fehér lile. Ezek az állatok hozzájárulhattak ahhoz, hogy a koponya elváljon a test többi részétől, megakadályozva annak teljes megtalálását.
Az Antarktisz legrégebbi rejtélye
A mai napig Torres Navarro felfedezése továbbra is a legrégebbi emberi lelet az Antarktisz területén. Egyetlen későbbi expedíció sem talált új maradványokat, amelyek lehetővé tennék a történtek pontos rekonstruálását. A rejtély továbbra is megoldatlan, és tovább táplálja a kétségeket egy hivatalos történetírásban nem szereplő korábbi emberi jelenlétről.
Egyes kutatók az esetet polinéziai szájhagyományokkal hozzák összefüggésbe, amelyek déli tengeri utazásokról szólnak, bár meggyőző régészeti bizonyítékok nem támasztják alá, hogy valóban elérték az antarktiszi partokat. A bizonyítékok hiánya még inkább megerősíti a lelet kivételes jellegét.
A kontinens szélsőséges körülményei modern eszközök nélkül elképzelhetetlenek, ami még inkább fokozza az eset körüli zavart. A tudomány számára a lelet egy kihívást jelent: lehettek-e abban az időben nem dokumentált felfedezőutak? Vagy az óceán véletlen játéka sodorta a maradványokat a partra?
