Az Ivanpah Solar Power Facility, amelyet 2014 februárjában adtak át hivatalosan, a világ legnagyobb torony típusú napenergia-erőműve lett, 392 MW bruttó beépített teljesítménnyel.
Az Ivanpah Solar Power Facility, amelyet 2014 februárjában avattak fel hivatalosan a Mojave-sivatagban (Egyesült Államok), a világ legnagyobb torony típusú napenergia-erőműve lett, 392 MW bruttó beépített teljesítménnyel és több mint 173 500 heliosztáttal, amelyek három mezőben koncentrálják a napenergiát 140 m magas kazánokra. Az építkezés becsült költsége 2,18 milliárd dollár volt, amelyből 1,6 milliárd dollár szövetségi támogatást nyújtott az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma (DOE), így az Obama-korszak egyik legambiciózusabb projektjévé vált.
Az NRG Energy, a BrightSource Energy és a Google közös tulajdonában lévő Ivanpah a torony típusú napenergia-erőművek stabil áramtermelési képességeinek bemutatására szolgál, amely hőtárolás segítségével éjszaka is biztosítja az áramellátást.
Hogyan működik egy napenergia-erőmű?
A torony típusú koncentrált napenergia-erőművek mozgó tükröket, vagy heliosztátokat használnak, amelyek követik a napot, és sugarait egy központi vevőre tükrözik, ahol gőz keletkezik. Ez a gőz hagyományos gőzturbinákat hajt meg, amelyek hőerőműhöz hasonlóan villamos energiát termelnek, de fosszilis tüzelőanyagok közvetlen égése nélkül.
A hő tárolása olvadt sókban lehetővé teszi a termelés kiterjesztését a napsütéses órákra, bár Ivanpahban ez a funkció az eredeti tervezés és a rendszer optimális működési hőmérsékletének elérése érdekében szükséges földgáz-kiegészítés miatt korlátozott volt.
Ivanpah több mint 173 500 heliosztáttal rendelkezett. Körülbelül 13 km²-es területén az erőmű körülbelül 140 000 háztartást tudott ellátni. Az ambiciózus projekt 2,18 milliárd dolláros beruházást igényelt, amelyből 1,6 milliárd dollár az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumától (DOE) származó szövetségi kölcsönből fedezték.
A számítógéppel vezérelt heliosztátok a nap folyamán követték a napot, és sugarait három 140 méter magas toronyra összpontosították, ahol egy központi vevőegység vízzel melegítette a napenergiát, amíg gőzzé nem vált. A gőz hagyományos gőzturbinákat hajtott meg, így fosszilis tüzelőanyagok égetése nélkül tiszta villamos energiát termelt. Bár a projekt olvadt sókban történő tárolást is tervezett a naplemente utáni áramtermelés meghosszabbítása érdekében, a gyakorlatban ez a lehetőség a létesítmény eredeti tervezése miatt korlátozott volt.
Számos probléma miatt az erőmű a tervezettnél korábban bezárt.
A Pacific Gas & Electric (PG&E) döntése, hogy felmondja az Ivanpah-val kötött energiavásárlási szerződéseket, a vállalat szerint a vállalat szerint jelentős megtakarítást jelent ügyfeleinek más, olcsóbb forrásokhoz képest. Ezek a záradékok, amelyek eredetileg 2039-ig voltak érvényben, olyan árakat rögzítettek, amelyek ma már magasnak számítanak a fotovoltaikus szilícium és az akkumulátorok árának folyamatos csökkenése miatt.A „megújult” MG4 elektromos autó tömeggyártása megkezdődött, de Európában még várni kell a megjelenéséreA Mazda EZ-60 Európában Mazda CX-6e néven kerül forgalomba, miközben 33 000 kínai vásárló várja türelmetlenül
Ezenkívül a toronyhőerőmű üzemeltetési költségei, amelyek több ezer tükör karbantartását és a központi vevőegység kezelését is magukban foglalják, magasabbnak bizonyultak, mint a hasonló méretű fotovoltaikus naperőműveké.
Az üzemeltetők olyan műszaki problémákkal szembesültek, mint a heliosztátok beállítási hibái és váratlan hőveszteségek, amelyek rontották a vevők teljesítményét. Az optimális üzemi hőmérséklet elérése érdekében az erőmű kiegészítő földgázra kellett átállnia, ami rontotta a „nulla kibocsátás” profilját. A sivatagi körülmények miatt a mozgó alkatrészek gyakran meghibásodtak, ami megnövelte a karbantartási költségeket.
De ez még nem minden. Ivanpah kezdettől fogva kritika tárgyát képezte a helyi állatvilágra gyakorolt hatása miatt. Becslések szerint évente több tízezer madár pusztult el, amikor a heliosztátok felett repülve túlmelegedett a napenergia-koncentrációtól. Környezetvédő szervezetek dokumentálták, hogy évente akár 28 000 madár is elpusztult, amikor túlmelegedett a napfényt összpontosító fókuszpontban, ami Ivanpah-t a helyi madárvilág számára „halálos csapdává” tette. A természetvédők azt állították, hogy a környezeti hatástanulmány nem értékelte megfelelően a veszélyeztetett fajok, például a sivatagi teknősök és a vándorló madarak kockázatát.
Egyes szakértők a projektet pénzügyi „boondoggle”-nak és környezeti „katasztrófának” nevezték, rámutatva, hogy a közberuházás nem eredményezte a kívánt energiahatékonyságot, és a kiegészítő földgáz csökkentette a nulla kibocsátási profilját. 2025 januárjában az Ivanpah tulajdonosai és a DOE lezárták a PG&E-vel folytatott tárgyalásokat két szerződés felbontásáról, ami végleg megpecsételte a projekt sorsát.
A helyszínt fotovoltaikus panelek telepítésére fogják felhasználni, azaz éppen arra az energiára, amely a bontáshoz vezetett.
Bontás és újrahasznosítási lehetőségek
A bezárt egységek bontása lehetőséget nyújt a terület egy részének fotovoltaikus vagy hibrid projektekre való átalakítására, kihasználva a hálózatra már csatlakoztatott infrastruktúrát.
Az üzemeltetők már felvetették, hogy a helyszínen egyszerűbb és olcsóbb napelemes mezők létesíthetők, akkumulátoros tárolórendszerekkel kiegészítve, hogy fedezzék a csúcsigényeket. Ez a szemléletváltás tükrözi a globális tendenciát, amely az alacsony beruházási költségeket, a működési rugalmasságot és a kis környezeti hatást ötvöző technológiák felé irányul.
