Határozottan válaszol: „A divat maximalista, ezért manapság divatos sok ékszert viselni. Kijöttünk a csendes luxusból, amely egy olyan trend volt, amit rá akartak erőltetni, és ami nagy veszteséget okozott a márkáknak és a személyes imázsnak, mivel egységessé tette a megjelenést”.
Ezeket a szavakat az argentin Carolina Garzón mondja, Luna Garzón lánya, aki megalkotta az azonos nevű márkát, amely ma 60 éves a helyi piacon. Hozzáteszi, hogy elég csak a 2025-ös MET Gala vendégeinek megjelenésére gondolni, ahol a hírességek ékszerei voltak a főszereplők.
A barokk daraboktól, a fülbevalóktól, a nyakláncoktól és a pompás gallérokig, a drágakövekkel díszített brossokig és a kulcstartóként viselt láncokig minden megtalálható volt.
„Egyre inkább terjed az az ötlet, hogy különböző kultúrák elemeit ötvözzük és újítsuk fel. A szemüvegek egyre nagyobbak, a gyűrűk és a nyakláncok pedig egyre feltűnőbbek. Ma az emberek már nem akarnak csak egy szám lenni, és az ékszerekben találták meg azt a kifejezési módot, amellyel ki tudják emelni magukat.”
Ráadásul, mivel a ruhák már nem olyan feltűnőek és csillogóak, az ékszerek kulcsszerepet játszanak az arcok megvilágításában, főleg ha smink nélkül megyünk ki az utcára. Ezt nagyon jól tudták a régi idők hölgyei, akik nem léptek ki a házból ékszerek nélkül” – magyarázza Carolina, az autodidakta tervező, aki anyja műhelyében nőtt fel, gyöngyöket varrva.
Marokkói szülők gyermekeként Luna Garzón a santafecinoi Gobernador Crespo faluban született. Gyerekként már korán megmutatkozott rajongása a bijou készítés iránt, annyira, hogy délutáni szieszta idején, amikor mindenki aludt, nyakláncokat készített az apja által a saját boltjában árult gombokból.
Az idő múlásával a család prosperált, és Buenos Airesbe költözött, ahol a Barrio Norte negyedben telepedtek le.
Felnőttként, mint csinos nő, gyakran viselt ékszereket. 20 éves korában, miközben várakozott a L’Officielben – az egyik első üzletben, amely európai kiegészítőket hozott az országba, és amelyet egy portugál kereskedő vezetett –, elkezdett játszani a pulton lévő elemekkel, és szinte észre sem vette, hogy egy nyakláncot készített.
A tulajdonos el volt ragadtatva a kreativitásától, és felajánlotta neki, hogy dolgozzon náluk. Akkoriban kitalált néhány eredeti gyöngyös nyakláncot, amelyek nagy sikert arattak a környék elegáns hölgyei körében, mivel segítettek elrejteni a nyakráncokat.
Egy ideig ebben a szakmában dolgozott, majd megözvegyült, és úgy döntött, hogy saját ékszerüzletet nyit anyja házában.
Önállóan tanult, szenvedélyesen tervezte és készítette kézzel darabjait, majd elindult velük a városba árulni, egy olyan korban, amikor a középosztály még erős volt Argentínában és a gazdaság motorja volt. Termékei azonnal sikeresek lettek: az emberek szó szerint letépték őket a kezéről.
A jó ruhák titkai és a történelmi minták
Olyan jól ment a sorsa, hogy saját kiegészítőgyárat alapított, ahol 45 embert foglalkoztatott, és nagykereskedelmet folytatott. Teremtményeit még a Galeries Lafayette és az El Corte Inglés áruházakban is árulták, még az európai közös piac megnyitása előtt.
Carolina ebben a környezetben nőtt fel. „Anyám szinte véletlenül hozott létre egy márkát. A probléma az volt, hogy mivel nem volt üzleti képzettsége, minden pénzt, amit keresett, újra befektetett anyagokba, hogy tovább alkothasson és kifizethesse alkalmazottainak a bérét. Aztán jött Argentína. 1975-ben a Rodrigazo miatt mindent elvesztettünk.”
De messze nem csüggedt, vállalkozó szelleme hajtotta, és mivel egy fillérje sem maradt, a konyhába ment, kinyitotta a szekrényeket, turkált bennük, és több órára eltűnt otthonról. Amikor visszatért, Warnesből érkezett, tele átlátszó csövekkel, amelyeket elkezdett megtölteni: néhányat oreganóval, másokat polentával vagy babbal és vörös babbal.
Mindegyiket arany sapkákkal és néhány megmaradt medállal díszítette, így készített átlátszó, étellel töltött nyakláncokat arany díszekkel, amelyekkel előre tudott lépni” – meséli a cég örököse, amely ma három üzlettel rendelkezik: a Libertad 1185-ben található zászlóshajója, egy másik Belgrano-ban és egy harmadik Martínez-ben.Emellett termékeit több márkát forgalmazó üzletekben is értékesíti Mendozában, Tucumánban és Rosarióban.
Hasonló helyzetet éltek át Raúl Alfonsín kormányának hiperinflációja, az „uno a uno” (mindenki fizet) rendszer és Carlos Saúl Menem importnyitása, valamint a világjárvány idején. Erőssége ellenére Luna depressziós és szorongó lett. Ekkor kezdődött Carolina munkája, aki úgy döntött, hogy átveszi az üzlet irányítását és fenntarthatóbbá teszi. Így indult el a közvetlen értékesítés a nagyközönségnek.
„Elkezdtem saját ékszereket is tervezni. A jelenlegi koncepció az, hogy funkcionális és könnyű kiegészítőket kínáljunk, amelyekben a kortalan szellem és a merészség uralkodik. A márka a színek gazdagságának és a változatosságnak a szinonimája, jelenleg 7200 termékmodellünk van a boltban” – árulja el a vállalkozás lelke.
És ebben a világban a trendek uralkodnak. Manapság a karkötők elengedhetetlen kiegészítők. Egyet vagy kettőt viselnek, és ha arany színűek, annál jobb! Az arany bevonat népszerűbb, mint az ezüst, amely még mindig jelen van, de kisebb mértékben.
Estére nagyon divatos a fémes szett, amely egy pár geometrikus vonalú fülbevalót, valamint egy karkötőt az egyik kézre és egy nagy fémgyűrűt a másikra tartalmaz.
Carolina szerint nagyon divatosak a színes vagy átlátszó üveg kiegészítők, az akrilból készült hosszú nyakláncok, amelyek feldobnak egy egyszerű lenruhát vagy egy fekete pulóvert, valamint a csillogó fülbevalók és gyűrűk.
A tervezőnő kiemeli továbbá, hogy a mai „ékszerdobozban” nem hiányozhat egy pár arany és ezüst maxi fülkarika, két karkötő, két hosszú, divatos nyaklánc és egy rövid, feltűnő nyaklánc, amelyet nappal lehet viselni. Elárulja továbbá, hogy a clutch is átalakult. Ma már léteznek olyan méretű modellek, amelyekbe belefér a mobiltelefon és egy pár szemüveg.
A bijouterie fejlődéséről a szakértő így nyilatkozik: „A technológia forradalmasította az anyagokat. Régen a fülbevalók nagyon nehezek voltak, ma már nem, mert könnyebb, egészségre ártalmatlan anyagokból készülnek. Például nem tartalmaznak nikkel, amely allergiát okozhat és rákkeltő anyag.”
További technikai újítások között említhetőek a fémnek tűnő, de valójában akrilból készült alapanyagok.
„Márkaként minden korszak stílusát követtük: a 80-as években nagy, arany fülbevalók voltak divatban, a 70-es években pedig a cigány stílusúak. De a legfontosabb, hogy az elmúlt hat évtizedben megtanultunk olyan anyagokkal dolgozni, amelyek jól öregednek. Olyan dizájnokat alkottunk és alkotsunk továbbra is, amelyek nem unalmasak a vásárlók számára, és amelyeket örökké viselni akarnak” – fejezi be.
