A csontmaradványok 4500–4800 évesek. Eddig csak elméletnek tartották, hogy ezek az őseik voltak. Egy nemzetközi kutatócsoportnak sikerült először szekvenálnia a teljes genomját egy 4500–4800 évvel ezelőtt az ókori Egyiptomban élt személynek. Az elemzés váratlan genetikai keveredést tárt fel, amint azt a CNN egy hosszú cikkében elmagyarázza.
A maradványok egy felnőtt férfihoz tartoznak, akinek csontvázát 1902-ben találták egy sziklába vájt sírban, Nuwayrat faluban, Kairótól délre. Testét egy lezárt kerámiaedénybe helyezték, ami kivételesen jó állapotban megőrizte a DNS-t. A tanulmány a Nature folyóiratban jelent meg.A személy koponyájának 3D-rekonstrukciója (Liverpool John Moores University/Caroline Wilkinson)
A fejlett szekvenálási technikáknak köszönhetően a szakértők fogmintákat tudtak elemezni, és nemcsak az egyén genetikai eredetét tudták meghatározni, hanem étkezési szokásaira, környezetére és csontjainak egészségére vonatkozó adatokat is. Az erős fizikai munkával, valószínűleg a fazekassággal összefüggő ízületi kopás, csontkopás és izom-csont deformitások jeleit azonosították.
A halott magassága valamivel több mint 1,50 méter volt, és 44 és 64 év között halt meg, ami akkoriban magas életkor volt. Látszólagos munkakörülményei ellenére ceremoniális edényben temették el, ami alacsony társadalmi státuszú emberek esetében szokatlan volt, ami magas státuszra vagy kiemelkedő szakmai képességekre utal.
Fizikai jellemzők és genetikai örökség
A kutatók megállapították, hogy az egyén sötét bőrű, barna szemű és barna hajú volt. A fogak izotópelemzése búza, árpa és állati fehérjékből álló étrendet tárt fel, ami jellemző volt a a Nílus környékén élő népességre a korai dinasztikus időszakban.
A shotgun sequencing néven ismert technika lehetővé tette a genom teljes képet, anélkül, hogy a mintát tovább károsították volna. A DNS-t a foggyökérből, az egyik legjobb génmegőrző képességű területről vették ki.
A tanulmány egyik legfontosabb eredménye, hogy 20% genetikai anyag egyezett a mezopotámiai ősi népek génállományával. Ez az adat megerősíti, hogy már a harmadik évezredben biológiai csere történt Egyiptom és Nyugat-Ázsia területei között.
Eddig a régiók közötti kapcsolatok régészeti leleteken, például kerámiákon vagy technológiai eszközökön alapultak, de a mostani felfedezés közvetlen genetikai bizonyítékot szolgáltat az egyiptomi civilizáció kezdeti szakaszában történt migrációkra és kulturális hatásokra.
