A tudósokat zavarba ejtette egy kis ország méretű lyuk megjelenése, de most már tudják, miért. Ha az Antarktiszon egy néhány országnál nagyobb lyukra bukkannánk, az jó ok lenne az aggodalomra.
2016-ban és 2017-ben a tudósok pontosan ezt látták: hatalmas lyukak nyíltak a tengeri jégen az Antarktisz Weddell-tengerének közepén, körülbelül 40 000 km2-es területen, ami körülbelül Extremadura Spanyolország vagy Svájc méretének felel meg.
Ezeket a lyukakat, amelyeket poliniáknak neveznek, 1970 óta nem figyeltek meg ilyen méretben, amikor műholdas kamerák Új-Zéland méretű lyukakat rögzítettek. Hosszú ideig rejtélyt jelentettek.
De a robotok által gyűjtött éveknyi adatoknak, a már említett műholdas felvételeknek és még érzékelőkkel ellátott fókáinak is köszönhetően a tudósok végre megmagyarázni tudják a jelenséget, bár a magyarázat nem egyszerű.
„Ez a tanulmány bizonyítja, hogy a polinia valójában több tényező együttes hatásának eredménye, amelyeknek mindegyikének teljesülnie kell ahhoz, hogy kialakuljon” – mondta Stephen Riser, a tanulmány társszerzője és a Washingtoni Egyetem óceánográfia professzora. „Egy adott évben több ilyen tényező is fennállhat, de ha nem mindegyik, akkor nem alakul ki polinia.”
Érdekesség:
A „polinia” kifejezés egy orosz szóból származik, amely nagyjából „lyuk a jégen” jelent.
Hogyan lehet poliniát létrehozni?
Ha saját poliniákat szeretnél létrehozni a bolygódon, csak a következőkre van szükséged: egy antarktiszi tenger, nagyon sós felszíni vizek és erős téli viharok.
Egyszerűen használd a vihart, hogy felkavarja az óceánt, és a mélyből a meleg vizet a felszínre keverje, ahol megolvasztja a jeget, és megakadályozza, hogy újra megfagyjon. Így az óceán folyamatosan kavarog, és a lyuk hetekig, akár hónapokig is nyitva marad. „Alapvetően olyan, mintha az egész óceán felfordulna, ahelyett, hogy a felszíni víz egyirányú utat tenne a mélybe” – magyarázta Earle Wilson, a tanulmány társszerzője.
Érdekes módon a Földön minden polinia ugyanazon a helyen fordul elő: pontosan egy Maud Rise nevű tengeralatti hegy felett. Ez azért van, mert a hegy domborzata forgó áramlatot hoz létre, amely befogja a melegebb vizet, így segítve a lyuk nyitva tartását.
Amíg a polinia nyitva van, a természet kihasználja: a pingvinek oázisként használják a jégen, míg a bálnák és a fókák a fejüket emelik ki belőle, hogy levegőt vegyenek.
Ugyanakkor bizonyos aggodalmak merülnek fel a poliniák éghajlatra gyakorolt hatásaival kapcsolatban, mivel azok felszabadíthatják a mélytengeri rétegekben évszázadok óta tárolt szén-dioxidot. „
Ez a mély szén-dioxid-tartalék több száz éve zárva van, és egy polinia révén rendkívül heves keveredés következtében a felszínre juthat” – mondta a tanulmány vezető szerzője, Ethan Campbell. „Ha ez több évig egymás után megismétlődik, a szén-dioxid-kibocsátás hatalmas csapást mérhet a klímarendszerre.”
