Az elemzés lehetővé tette ennek az ősi civilizációnak a biológiai történetének nyomon követését. Úgy tűnik, egyértelmű, hogy abban az időben drasztikus népességcsökkenés történt. A Copánban, a mai Hondurasban talált emberi maradványokon végzett genetikai kutatás során több mint 1500 éves DNS-t sikerült visszanyerni. Ez a nagy tudományos értékű felfedezés lehetővé teszi az egyik legbefolyásosabb közép-amerikai civilizáció biológiai történetének nyomon követését, és új nyomokat ad a civilizáció összeomlásának okaira. A Current Biology folyóiratban megjelent tanulmányban hét, a klasszikus maja időszakban élt egyén genetikai anyagát sikerült kinyerni. A vizsgált maradványok különböző társadalmi rétegekből származnak, köztük egy valószínűleg királyi sírból és egy emberi áldozással kapcsolatos, díszítetlen sírból.
Az elemzések azt mutatják, hogy Copán lakossága genetikai vonásokat osztott mind a késő archaikus korszak népeivel, mind a mai maja közösségekkel. 6,1%-os génáramlást azonosítottak a mexikói fennsík régióiból, ami alátámasztja a migráció és a kulturális integráció hipotézisét a maja világ szívében.
Ez a genetikai keveredés megerősíti azt az elméletet, hogy Copán különböző csoportok találkozási pontjaként fejlődött, ami magyarázatot adhat építészeti gazdagságára, politikai összetettségére és szertartásainak dinamizmusára. A kutatók szerint az adatok megerősítik, hogy ezek a népességek az idők során jelentős genetikai stabilitást tartottak fenn.
Demográfiai összeomlás és politikai hanyatlás
A tanulmány egyik legjelentősebb eredménye az a bizonyíték, hogy a klasszikus korszak összeomlásával egy időben jelentős népességcsökkenés következett be. A minták arra utalnak, hogy a hosszú aszályok és a belső feszültségek együttesen mélyen meggyengítették a város társadalmi szerkezetét.
A genetikai profilokban megfigyelt demográfiai csökkenés összhangban áll a régészeti leletekkel, amelyek a városok fokozatos elhagyására és a nagy építkezések befejezésére utalnak. Ez a válság gyökeresen megváltoztatta Copán és más maja városok politikai és társadalmi helyzetét.
A genetikai adatok azonban nem azt mutatják, hogy a maja örökség eltűnt volna, hanem hogy tovább él a régió őslakosai között. A mai mexikói, guatemalai és hondurasi közösségek őseik biológiai örökségének egy részét megőrizték, ami cáfolja azok elképzelését, hogy ez a civilizáció teljesen kihalt.
