Egy amerikai kutatócsoport valódi holttestek felhasználásával sikerült „kiborg pókokat” létrehoznia. Mi a célja egy ilyen kísérletnek? A klasszikus videojátékokban, mint például a Doom, olyan lények, mint a gonosz Spider Mastermind – amely a cikk fejlécén látható képen is megjelenik – istenkáromló fúzióit jelentik a húsnak és a fémnek, ötvözve a biológiát és a technológiát, hogy teljesen hátborzongató lények szülessenek. Bár nem lőnek plazmasugarakat, mint ez a videojáték-szereplő, a robot zombi pókok teljesen valóságosak, köszönhetően egy nekrobotikára szakosodott kutatócsoportnak. A nekrobotika a biológia és a robotika egy új, feltörekvő területe, amely állatok vagy pókszabásúak tetemeinek különböző célokra történő újrahasznosítását javasolja, ami számos érdekes és egyben nyugtalanító lehetőséget nyit meg.
Nem túlzás: a robot zombi pókok a nekrobotika révén léteznek, amely a tetemeiket újrahasznosítja kis, működőképes kiborgok építéséhez.
A nekrobotika egy új és meglepő mérnöki ág, amely tetemeket és technológiát ötvöz, hogy működőképes biohibrid robotokat hozzon létre. Bár ez rendkívül hátborzongató tudományos fantasztikumnak tűnik, teljesen valós dologról van szó: 2022-ben a texasi Houstonban található Rice University kutatócsoportja pókok tetemeit mechanikus működtetőelemekként újrahasznosította, és robotkarokká alakította őket, amelyek képesek tetszés szerint kinyitni és bezárni a lábukat. Ehhez egy tűt szúrtak a prosoma – a pók testének elülső részébe – és pneumatikus nyomást alkalmaztak, hogy szimulálják az állatok életében a lábak mozgatására használt hidraulikus rendszert, így visszanyerték merevségüket és mozgékonyságukat. Ez a jelenség, amelyet a sajtó „robot zombi pókoknak” nevezett el, felkeltette a világ figyelmét a forradalmi megközelítése és a nyugtalanító jellege miatt.
Bár hihetetlennek tűnik, és túllépve az első pillanatban felmerülő morbiditáson és sokkon, a nekrobotika hatalmas potenciállal rendelkező gyakorlati alkalmazásokkal rendelkezik. Kihasználva a szervezetekben már jelen lévő biológiai struktúrákat, mint például a pókok hidraulikus külső vázát, a tudósok hatékony, könnyű és biológiailag lebontható robotikus rendszereket fejleszthetnek. Ezeknek a „kiborg pókoknak” a lehetséges alkalmazási területei között szerepel a mikrosebészet, a rendkívül törékeny tárgyak kezelése vagy a rendkívül szűk és kicsi helyeken történő kutatás, ahol a hagyományos gépek használata nem lehetséges. Ezenkívül, mivel csökkenti bizonyos alkatrészek mesterséges gyártásának szükségességét, hozzájárulhat az elektronikus hulladékok minimalizálásához.
Ez a robotika új ágazata azonban komoly etikai és morális dilemmákat vet fel. Bár már elhullott állatokkal dolgoznak, az ötlet, hogy testüket technológiai eszközként használják, vitát vált ki a kísérletezés határairól és az állatok életének tiszteletéről. A legkritikusabb hangok attól tartanak, hogy az ilyen gyakorlatok normalizálása deszenzitizálja a társadalmat az élőlények, még halott állapotban is, haszonelvű felhasználásával szemben, és egyértelmű etikai keretek létrehozását követelik, mielőtt ez a technológia tovább fejlődne. Vannak, akik azt is állítják, hogy a holttestek halál utáni újrahasznosítása önmagában is perverz ösztönző, és olyan vágóhidak létrejöttéhez vezethet, ahol az állatok holttesteit gyártósoron állítják elő.
A nekrobotika lehetővé teszi állati holttestek (ebben az esetben pókok) újrahasznosítását funkcionális biohibrid robotokként.
Végső soron a nekrobotika valódi kérdéseket vet fel egy olyan témával kapcsolatban, amelyet számos tudományos-fantasztikus műben gyakran vizsgálnak: „Mit vagyunk hajlandók feláldozni a társadalom fejlődése érdekében?” Ma az elfogadható határ „csak” a „újraélesztett” pókoknál van, amelyek alkotójuk utasításai szerint mozognak, de holnap már robbanó kutyák lehetnek, ahogyan az a második világháborúban már megtörtént. Akárhogy is legyen, a tudomány képes elmosni a határt az élet és a halál, valamint a hús és a gép között. Néha a valóság felülmúlja a fikciót, és nem kell egy fiktív cyberpunk disztópiában keresni, hogy szörnyű kísérleteket találjunk, amelyek ötvözik a húst és a fémet.
