A kisfiú, aki halála idején 3-4 éves lehetett, szándékos koponyamódosításon esett át. A San Fernando del Valle de Catamarca (Argentína) településen végzett ivóvíz-csatlakozási munkálatok során a városi munkások megdöbbentek. Az árokásás során szokatlan leletre bukkantak, amely felkeltette mind a régészek, mind a paranormális jelenségek iránt érdeklődők figyelmét. A munkások több urnát találtak a helyszínen, amelyek között egy szokatlan alakú koponyát is azonosítottak. A furcsa emberi maradványok hasonlítottak az idegen lényekről készített fiktív ábrázolásokra.
„Figyelemre méltó sajátosságok”
Clara Ríos, a kulturális tanácsos, a felfedezés után kénytelen volt nyilatkozni, hogy elkerülje a legbizarrabb elméleteket. „Kapcsolatba léptünk az antropológusokkal és a rendőrséggel is, hogy elvégezhessék a szükséges vizsgálatokat, és kiderüljön, melyik generációhoz tartozik, és milyen rejtélyek övezik” – mondta sajtótájékoztatón.
A kérdés az, hogy a talált koponya nem felelt meg a szokásos arányoknak. „Vannak figyelemre méltó sajátosságok” – tette hozzá Ríos. Hugo Puentes régész azonban nem járult hozzá új, valószínűtlen hipotézisek felvetéséhez. Szerinte egyértelműen szándékos koponyadeformálásról van szó, ami sok prekolumbián kultúrában elterjedt gyakorlat volt.
A koponya egy három-négy éves gyermeké volt.
Puentes elmagyarázta, hogy egész Amerikában ezt „többek között társadalmi státusz jelölésére, egyes esetekben pedig meghatározott családok leszármazásának jelölésére” tették. A kutatók még nem tudták megállapítani, hogy ez az egyén az elithez tartozott-e, de a maradványokból több jellemzőt is azonosítottak.
A helyszínen talált kerámiák, amelyeket gyorsan megőriztek alapos vizsgálat céljából, arra utalnak, hogy a maradványok a mi időszámításunk szerint 1100 és 1300 között keletkeztek, valószínűleg a Ciénaga vagy az Aguada kultúrák idején. Mindkét társadalom Argentína északnyugati részén virágzott.
Ezen ősi kultúrákban a koponya alakjának megváltoztatása mindennapi gyakorlat volt. Az alakzatok kialakításához a csecsemők fejére táblákkal vagy kötésekkel gyakoroltak kontrollált nyomást, mivel ebben a korban a csontjaik még rugalmasak voltak.
Ennek szimbolikus oka volt: a koponya alakja kifejezhette a csoporthoz tartozást, a családi identitást, a társadalmi státuszt, sőt akár a spirituális hitet is. A San Fernando-ban talált urnák közül az egyik egy teljes csontvázat tartalmazott, míg a másikban csak részleges emberi maradványok voltak.
Összepréselt hátsó rész
A régészek becslése szerint a felfedezett koponya, amelynek hátsó része össze volt préselve és több méterre feküdt a test többi részétől, egy három-négy éves gyermeké volt. A kisgyermeket magzati pozícióban helyezték a sírba, és nem volt sírmelléklete.
A csontvázon nem volt látható sérülés. A koponyáját valószínűleg kitöltötték, hogy „ferde táblás” formát kapjon, amely lapos vagy ferde a koponya elülső és hátsó részén. Ez a gyakorlat a koponya oldalainak kiszélesedését és domborúvá válását okozhatja.
