Ez elősegítheti az arany és más fémek, például vas, réz vagy ólom keresését a bolygó különböző régióiban. Az arany az ókor óta a világ legértékesebb fémje. Az ősi civilizációktól a modern központi bankokig az arany a hatalom, a gazdagság és a vágy szinonimája. Jelenleg vannak más fémek is, amelyek ugyanolyan hírnévnek örvendenek, például a rádium, amelynek iránti kereslet meghaladta az arany árát, de az arany továbbra is az egyik legkeresettebb fém.
Ezért az aranybányászat továbbra is virágzik, és minden nyom, amely egy lelőhelyre utal, fontos elemzési tárgy. Éppen ezért olyan jelentős a nemrégiben történt felfedezés, amely megváltoztathatja az aranykeresés módját. Ausztrál tudósok fedezték fel, hogy aranyrészecskék jelenléte egy nagyon elterjedt fában, néhány méter mélyen a föld alatt, fémtelepek jelenlétére utal. A világörökség részét képező sziget a világ legnagyobb szeméttelepévé vált
Az eukaliptuszról van szó, egy fafajról, amely Galícia, Asztúria, Kantabria és a Baszkföld erdőit borítja, főként faanyagtermelés céljából, de könnyen gyullad, ezért az erdőtüzek ezeken a területeken gyakran ellenőrizhetetlenné válnak. A Nature Communications folyóiratban közzétett felfedezés új módszert kínál a nehezen hozzáférhető helyeken található értékes elem keresésére.
A tudósok évek óta apró aranyrészecskéket találtak a néhány eukaliptuszfa körüli talajban. Most a kutatások megerősítették, hogy az arany nemcsak a környezetben található, hanem a fák is felszívják. Az ausztrál szinkrotronnak – egy hatalmas berendezésnek, amely röntgensugarak segítségével nagy pontossággal bontja le az anyagokat – köszönhetően a kutatók aranynyomokat találtak egyes példányok levelein, kérgén és ágain. Igaz, csak minimális mennyiségben.
„Ahhoz, hogy egy gyűrű elkészítéséhez elegendő mennyiségű aranyat nyerjünk, körülbelül 500 fa szükséges egy lelőhelyen” – magyarázta Melvin Linter, a kutató. De a fákban található fém közvetlen értékén túl ez a felfedezés értékes nyomra vezet ahhoz, hogy megértsük, mi rejtőzik a föld alatt. A lombokban talált részecskék arra utalnak, hogy 30 méter mélységben lelőhelyek találhatók.
„Úgy véljük, hogy a fák hidraulikus szivattyúként működnek. Gyökereik kivonják a vizet a talajból, és közben felveszik az oldott aranyrészecskéket, amelyek ezután a levelekbe jutnak a vaszkuláris rendszer révén” – magyarázta Linter.
Jelenleg az aranykeresés látható kőzetkibocsátások vagy drága fúrási munkák alapján történik. A tudósok azonban úgy vélik, hogy a növényzet elemzése hatékonyabb és környezetbarátabb alternatívát kínál. „Ez nemcsak jövedelmezőbb kutatási módszer, hanem minimalizálja a környezetre gyakorolt hatást is. Elég, ha kis levél- és ágmintákat veszünk, akár a földre hullottakat is” – hangsúlyozta a szakértő.
Ezenkívül ez a technika alkalmazható más fémek, például vas, réz vagy ólom kutatására is a világ különböző régióiban, megnyitva ezzel az utat a környezetkímélőbb ásványkitermelési módszerek előtt.
Mérgező a fákra
Bár ez a fém természetesen megtalálható az eukaliptuszokban, nem gyakorol jótékony hatást a fákra. Valójában az arany mérgező hatással van rájuk. Védelem céljából az eukaliptuszfák a felszívott fémet a leveleikben tárolják, elszigetelve a többi szövetektől. Így, amikor a levelek lehullanak, a fa természetes módon megszabadul a káros anyagtól.
