Pszichológia és nonverbális kommunikáció szakértői tanulmányozták ezt a testtartást, és számos értelmezést adtak egy személy hangulatáról és személyiségéről. A kezeket hátra tett járás számos értelmezése kapcsolódik az önbizalomhoz és a tekintélyhez. Ez a testtartás ugyanis gyakori a vezető szerepet betöltő személyeknél, például tanárok, katonák és idősek esetében.
A mellkas előre, a tekintet felfelé irányítva a személyönbizalmat, önuralmat és a környezete feletti kontrollt sugároz. Uralkodik a testén és a helyzeten. Ez egyfajta méltóságteljes, határozott testtartás.
Ugyanakkor nyugodtabb pillanatokban azt is jelzi, hogy az illető kényelmesen és biztonságban érzi magát. Különösen idősebb embereknél ez egyszerűen csak egy bevett szokás. Egy szokás, egy „nem tudom, mit tegyek a kezeimmel, ott nem zavarnak”.
Gondolhatunk még egy másik jellemzőre, mint például a koncentráció és az önelemzés. Sok ember meditáláskor veszi fel ezt a testtartást, hogy csökkentsék a zavaró tényezőket. Ez azoknak a jellemzője, akik elmerülnek a gondolataikban. Ez egy gondolkodó testtartás is, amikor az ember csak a legszükségesebb mozdulatokkal forog egy dolog körül, hogy a legmegfelelőbb és leghelyesebb következtetéseket vagy ötleteket vonhassa le.
Ha jobban megfigyeljük a részleteket, például hogy a karok feszültek, vagy a kezek nagyon merevek, akkor érezhető a nyomás, talán bonyolult pillanat, talán a helyzet határozottságot igényel, és a test ezt tükrözi.
Tehát, ha valakit háttal sétálni látsz, figyelj a kontextusra, ahogy a pszichológusok is részletesen leírják, hogy lassan, szünetekkel mozog-e, milyen az arckifejezése, merev-e, mi történik körülötte… Mert ez adja meg a kulcsot ahhoz, hogy megértsd, mit jelent.
