Ez a bolygó legelszigeteltebb kontinense, ahol a szél csak a csendet töri meg, és az emberi jelenlét minimális. Egy tanulmány azonban egyértelmű nyomokat talált a hóban a mindennapi életünkre utalva. A kérdés: hogyan kerültek oda? Az Antarktisz egyfajta természetes laboratórium és erkölcsi szimbólum. Ez a bolygó legszélsőségesebb pontja, ahol tesztelik, hogy az élet milyen mértékben képes alkalmazkodni, és milyen messzire terjedhet az emberi befolyás. Egy új tanulmány emlékeztetett arra, hogy még ez a fehér, távoli és látszólag érintetlen hely sem olyan elszigetelt, mint gondolnánk.
A 2021–2022-es déli nyár folyamán egy olasz kutatócsoport hóminta gyűjtött a Ross-tenger 18 partszakaszán, néhányat tudományos bázisok közelében, másokat több száz kilométerre minden emberi településtől. Helikopterekkel utaztak, amelyek egyéb okból már úton voltak a térségbe, hogy minimálisra csökkentsék a saját ökológiai lábnyomukat. De amit a laboratóriumba visszatérve találtak, az már egy másik történet.
A 23 elemzett mintában mindegyikben személyi higiéniai termékekhez kapcsolódó vegyi anyagok jelentek meg. Kozmetikumok, naptejek, parfümök, sőt, samponokban és szappanokban is gyakran használt összetevők. Mindez az Antarktisz érintetlen hójában lebegett.
A polcokról a jégre
A kutatók nem mikroműanyagokat vagy látható hulladékokat találtak. Félillékony szerves vegyületekről volt szó, olyan vegyi anyagokról, amelyeket mindennap használunk anélkül, hogy túl sokat gondolnánk rájuk. Ezek funkcionális összetevők, amelyek tartósítanak, illatosítanak, védnek a naptól vagy segítenek valamit összekeverni valami mással.
Közülük három család emelkedett ki: a szalicilátok, amelyek krémekben és gyógyszerekben találhatók; az UV-szűrők, amelyek kulcsfontosságúak a napvédő krémekben (és aggasztó környezeti hatásokkal járnak); valamint a pézsma, azok az illatanyagok, amelyek általában szappanokban, mosószerekben vagy krémekben találhatók. Mindegyik különböző koncentrációban volt jelen, és néhány – mint például a vitatott oktokrilén – szilárd részecskékhez kötődött, ami hosszú és bonyolult utat sejtet.
Honnan kerültek oda?
Ha egy közeli forrásra gondolunk, a legkézenfekvőbb válasz a Mario Zucchelli kutatóállomás lenne, amely a mintákhoz legközelebb eső bázis, ahol tudósok és technikusok dolgoznak szezonális műszakokban. A szennyvíz elemzése azonban nem egyezett a hóban talált kémiai profilokkal. A vegyületek aránya nem egyezett azzal, ami az emberi táborból került ki.
Ez egy másik, még nyugtalanítóbb lehetőséget vet fel: hogy ezek a vegyi anyagok nagyon-nagyon távoli helyekről utaztak ide, ahogyan évtizedekkel ezelőtt a DDT-típusú tartós peszticidek, amelyek az atmoszférát áthatolva az antarktiszi jégben fagyottak meg. Csakhogy a korábbi szennyező anyagokkal ellentétben a mai vegyületek, például a PCP-k (személyi higiéniai termékek) könnyebben lebomlanak. Elméletileg.
De az elmélet nem mindig igaz.
Ami a szél elvisz
Fontos nyomra bukkantak, amikor a nyár különböző időpontjaiban vett mintákat összehasonlították. A szezon vége felé a szennyezőanyag-koncentrációk akár tízszeresei is voltak a kezdeti értékeknek. Véletlen egybeesés? Nem igazán.
Az Északi-sarkvidék Megfigyelési és Értékelési Programja és az Antarktiszi Tudományos Kutatási Bizottság ösztönözte a PCP-összetevők kutatását és olyan megfigyelési tervek kidolgozását, amelyekkel nyomon követhető a jelenlétük a sarkvidéken.
Az antarktiszi nyár folyamán a domináns szélirány megváltozik. Ahelyett, hogy a jégmezőről a part felé fújna, mint télen, a légáramlatok az óceán felől a szárazföld felé haladnak. És velük együtt érkezhetnek azok a részecskék is, amelyek otthonunkban, az edzőteremben vagy a tengerparton használunk, valahol a világon.
Hasonló jelenséget már megfigyeltek az Északi-sarkvidéken is, ahol egy másik tanulmány PCP-t talált a Svalbard-szigetek hójában. A légköri szállítási útvonalak Észak-Európára és Oroszországra mutattak. És ismét felmerült a kérdés: alábecsüljük ezeknek a szennyező anyagoknak a terjedési képességét?
A láthatatlan lábnyom
A tanulmány talán leginkább aggasztó eredménye nem ezeknek az anyagoknak a jelenléte, hanem az, hogy ez teljesen normális. Mert nem ipari hulladékokról vagy mérgező anyagokkal kapcsolatos balesetekről beszélünk. Hanem olyan vegyi hulladékokról, amelyek mindennapi használatú termékekből származnak. Parfümök, krémek, szappanok. A mindennapi, ártalmatlan, láthatatlan dolgok.
Ahogy az egyik kutató fogalmazott: „ahová az ember megy, oda viszi a szennyező anyagaidat is”. Néha a bőröndjében, néha molekulák formájában, több ezer méter magasan lebegve.
Az antarktiszi jég,amely egykor a múlt éghajlati archívumaként szolgált, ma már a jelen kémiai összetételét is rögzíti.
