Egy nemzetközi kutatócsoport egy egyedülálló űrkőzetet elemezte, és egy vártnál korábban kialakult bolygó nyomait találta. Miért változtathatja meg ez a felfedezés az első világokról alkotott elképzeléseinket? Az afrikai sivatagban talált NWA 12264 nevű űrkőzeteszköz felfedezése jelentős fordulatot hozhat a naprendszer bolygóinak kialakulásáról alkotott ismereteinkben.
A Nature szerint ez a „dunita brechada” kategóriába sorolt kő a Naprendszer külső részéből származik, és becsült kora 4569,8 millió év, ami a legrégebbi kőzet a régióban. Ez az adat megkérdőjelezi azt az elképzelést, hogy a Jupiter-től távolabb fekvő bolygók sokkal később keletkeztek, mint a Naphoz közelebbi bolygók.
Egy egyedülálló kő, amely a múltról mesél
A Nature szerint az NWA 12264-et Északnyugat-Afrikában találták, és egy BG Rider-Stokes vezette nemzetközi csapat elemezte. A kő szinte teljes egészében olivinból áll, amely egy vulkáni kőzetekben gyakori ásvány, és hasonlít más, a Holdon és aszteroidákon, például a Vesta-n talált mintákra.
Érdekelhet még:Justinianus pestise: egy tanulmány kimutatta, hogy a történelem első dokumentált világjárványa nem ott kezdődött, ahol eddig hitték
A tudósok két módszerrel vizsgálták: az egyik az ólom bomlását mérte, amely 4569,8 millió év korát adta, a másik az alumínium és a magnézium arányát vizsgálta, amely 4564,4 millió év eredményt adott. Ezek a számok az egyik legrégebbi mintává teszik a külső naprendszerben.
Ez az eredmény meglepő, mert eddig a legtöbb bizonyíték arra utalt, hogy a Naptól legtávolabb eső égitesteknél több időbe telt, amíg megkülönböződtek és belső rétegek alakultak ki. Ennek fő oka az volt, hogy ezek a bolygók több vizet és jeget tartalmaztak, ami megnehezítette a szétválasztáshoz szükséges hő elérését.
A Nature szerint a korábban talált töredékek, mint például a NWA 6704 és NWA 2976 bazaltok, 4,563 és 4,563,3 millió év közöttiek, vagyis körülbelül öt millió évvel fiatalabbak. Ezért ez az új minta megcáfolja azt az elképzelést, hogy a külső bolygók későbben fejlődtek ki.
Hogyan született a Naprendszerünk?
A Naprendszer, amely a Tejút Orion-karjában található, körülbelül 4,6 milliárd évvel ezelőtt alakult ki egy nagy gáz- és porfelhő összeomlásából, valószínűleg egy közeli szupernóva robbanása után. A gravitáció a legtöbb anyagot a középpontba összpontosította, így keletkezett a Nap, amely a teljes tömeg több mint 99%-át tartalmazza. A többi anyag egy korongban maradt, amelyből bolygók, holdak, aszteroidák és üstökösök keletkeztek. Ma rendszerünk körülbelül 828 000 km/h sebességgel halad a galaxisban, és körülbelül 230 millió év alatt tesz meg egy teljes kört.
A bolygók elhelyezkedése tükrözi, hogyan rendeződtek el ezek az anyagok: a Nap közelében találhatók a sziklás bolygók, mint a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars, amelyek hőálló anyagokból állnak. Távolabb vannak a gázóriások, a Jupiter és a Szaturnusz, valamint a jégóriások, az Uránusz és a Neptunusz, amelyeket jég és gázok vesznek körül, amelyek nem tudtak megmaradni a Nap hőjének közelében. Még távolabb található a Kuiper-öv, egy jégtestekből álló régió, mint például a Plútó, és az Oort-felhő, amely akár 1,6 fényévre is kiterjedhet a Naptól, és számos üstökös eredete.
Egy nyom a bolygók kialakulásának megértéséhez
A Nature szerint az NWA 12264 felfedezése bizonyítja, hogy egy kis protoplanéta Jupiter pályáján túl már szinte egy időben alakult ki és differenciálódott, mint a kőzetbolygók. Ez azt jelenti, hogy az akréciós folyamatok – a por és a kőzetek egyesülése – és a belső rétegek szétválása gyorsan és szinte egyidejűleg történhetett az egész Naprendszerben.
A szakértők szerint a eddig rendelkezésre álló minták többsége a Naprendszer belsejéből vagy közeli aszteroidákról származott. Ilyen régi és jól megőrzött darabokat találni a külső régiókban ritka, mert ezeknek a primitív égitesteknek a többsége egymással ütközött vagy nagyobb bolygókba olvadt be. Ráadásul nem mindig egyszerű azonosítani egy ilyen protoplanéta köpenyének vagy kéregének darabját meteoritként.
Az NWA 12264 felfedezése új kérdéseket vet fel a bolygók korai fejlődéséről, valamint a víz és az alapvető elemek eloszlásáról (NASA).
Hasonló eset volt az Erg Chech 002 (EC 002), egy protoplanéta kéregéből származó kőzet a Naprendszer belsejéből, amely megerősítette, hogy az első differenciált égitestek gyorsan kialakultak a Nap születése után. Az NWA 12264 viszont ezt a történetet távoli régiókra is kiterjeszti.
Egy felfedezés, amely új kérdéseket vet fel
A Nature folyóiratban megjelent tanulmány szerint ez a felfedezés egybeesik a fiatal bolygórendszerekről más csillagoknál végzett legújabb megfigyelésekkel. Az Atacama Large Millimetre/submillimetre Array (ALMA), egy NASA által támogatott nemzetközi konzorcium része, segítségével jól körülhatárolt gyűrűkkel rendelkező porkorongokat észleltek még a csillaguktól távol eső, hideg területeken is, ami azt mutatja, hogy a bolygók kialakulása különböző távolságokban egyszerre is megtörténhet.
A NASA is támogatja a primitív töredékek kutatását olyan küldetésekkel, mint az OSIRIS-REx, amely 2023-ban hozott a Földre mintákat a Bennu aszteroidáról, és a Lucy, amelyet a Jupiter trójai aszteroidáinak, a óriásbolygók kialakulásának maradványainak feltételezett égitestek kutatására indítottak. A NASA szerint ezek a töredékek segítenek rekonstruálni a bolygók kialakulásának történetét és jobban megérteni, hogyan oszlottak el a víz és az élet alapvető elemei.
A tudományos közösség számára minden olyan minta, mint az NWA 12264, kulcsfontosságú a kirakós játék kiegészítéséhez; a NASA és más nemzetközi ügynökségek projektjeinek támogatásával további bizonyítékokat remélnek találni arra, hogy hogyan keletkeztek a bolygók, a holdak és az aszteroidák, amelyek ma a Nap körül keringnek. Ami egy homokba eltemetett kis kőként kezdődött, segíthet megérteni, miért létezünk és hogyan alakultak ki a minket körülvevő világok.
