Egy felfedezésnek köszönhetően többet tudunk arról, hogyan nézett ki az univerzum, köszönhetően a Chilében telepített ALMA űrteleszkópnak. Csillagászok egy Chiléből bejelentett felfedezésnek köszönhetően sokkal tisztább képet kapnak arról, hogyan néztek ki a galaxisok a korai univerzumban, az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) űrtávcső segítségével végzett tanulmánynak köszönhetően.
A CRISTAL ([CII] Resolved ISM in STar-forming galaxies with ALMA) nevű tanulmány, amelyet az ALMA segítségével végeztek, lehetővé tette a múlt megfigyelését, amikor az univerzum még csak körülbelül egymilliárd éves volt, kozmikus értelemben véve még csecsemő. Ezek a megfigyelések segítenek a tudósoknak megérteni, hogyan alakultak ki és fejlődtek a galaxisok az ősi gázfelhőkből a ma általunk megfigyelhető szervezett struktúrákká.
amely forgókarusszelként működik
„Az ALMA hihetetlen képessége, hogy átlát a poron és a gázon, lehetővé tette számunkra, hogy ezeket a távoli galaxisokat rendkívüli részletességgel megfigyeljük” – magyarázza a felfedezésről Rodrigo Ignacio Herrera Camus, a chilei Concepcióni Egyetem kutatója egy közleményben.
„Nem csak fényfoltokat látunk, hanem megfejtenjük ezeknek a galaxisoknak a belső szerkezetét, és megismerjük a bennük zajló folyamatokat.” A CRISTAL felmérés egy csillagkeletkezésű galaxisokból álló mintára összpontosított, amelyek a galaxisok tömege és csillagkeletkezési sebessége közötti tipikus összefüggést mutatták.
A felfedezés a korai univerzumban
Az ALMA ezeknek a galaxisoknak a megfigyelései a következőket tárta fel:
– Különböző formák és mozgások: Egyes galaxisok rendezett forgás jeleit mutatták, ami korai korongképződésre utal. Mások kaotikus mozgásokat és zavaros formákat mutattak, ami a korai univerzum galaxisainak ütközéseire és egyesüléseire utal.
– Kiterjedt gázfelhők: Az ALMA a felfedezés szerint gázfelhőket észlelt, amelyeket az ionizált szénből származó egy speciális típusú fény sugárzása tárt fel, és amelyek messze túlnyúlnak a csillagok kialakulásának régióin. Ez arra utal, hogy a galaxisokat hatalmas gáztelepek veszik körül, amelyek elősegíthetik a jövőbeli csillagkeletkezést, vagy erőteljes kitörések során kilökődhetnek.
– Csoportos csillagkeletkezés: Sok galaxis jól körülhatárolt csillaghalmazokban mutatott csillagkeletkezést, ami információt ad arról, hogyan születnek a csillagok ezekben a korai rendszerekben. Különösen érdekes felfedezés egy CRISTAL-10 nevű galaxis, amelynek ionizált szén-kibocsátása rendkívül alacsony a távoli infravörös fényéhez képest, hasonló arányban, mint az Arp 220-ban, a helyi univerzum egyik legfényesebb és legsötétebb galaxisában. Ennek a galaxisnak a mélyebb tanulmányozása felfedheti az interstelláris közeg energiaforrását és a korai univerzum fizikai állapotát.
