Egyiptomban folyamatosan történnek régészeti leletek, de ez nem múmiákkal vagy szarkofágokkal kapcsolatos, hanem egy egész várossal, amely évszázadokig a delta sárjában feküdt. Imet, amelyet ősi szövegek említenek, de helyét soha nem sikerült pontosan meghatározni, most azonosították Tell el-Fara’inban, Kairótól északkeletre.
A felfedezést a Manchester Egyetem kutatócsoportjának több éves munkája tette lehetővé, együttműködve egyiptomi régészekkel és a Sadat City Egyetemmel. A cél az, hogy jobban megértsük, hogyan működött egy igazi város Alsó-Egyiptomban az első évezredben.
Milyen volt Imet, és miért volt olyan nehéz megtalálni ezt a várost?
Bár csak most találták meg, Imet nem új név az egyiptológusok számára. Dokumentumokban és feliratokban egy fontos delta-i központként szerepel, de eddig senki sem tudta biztosan megmondani, hol található.
A szakértők egy olyan módszerrel tudták megtalálni a várost, amely ötvözi a nagy felbontású műholdas képeket és a hagyományos ásatásokat. A Nicky Nielsen vezette csapat többszintes házakat, jól körülhatárolt utcákat, raktárhelyiségeket és egy ősi ünnepi út maradványait fedezte fel.
Az egyik legmeglepőbb elem a „toronyházak”, többszintes épületek, amelyek nagyon szilárd alapokra épültek, és képesek voltak a függőleges növekedést is elviselni. Ez a fajta építészet szinte kizárólag a deltában található, a Kr. e. 7. és Kr. u. 1. század között, és azt tükrözi, hogy a lakható terület szűkössége miatt a helyet maximálisan ki kellett használni.
Imet termelőközpont is volt, amit a gabona feldolgozására szolgáló burkolt platformok és az állatok karámjai is bizonyítanak. Mindez egy intenzív mezőgazdaságra és a többlettermékek hasznosítására épülő gazdaságról tanúskodik, valószínűleg regionális kereskedelmi kapcsolatokkal.
A régészek kiemelik, hogy ezek az infrastruktúrák a lakóövezetekbe integrálódtak, a lakó- és termelőhelyek között nincs szigorú elválasztás.
Mit imádtak Imetben?
A lelőhely nyugati részén egy nagy, ptolemaioszi kori szertartási épületet tártak fel, amely egykor egy régi processziós út felett állt. Ez az út a kobraistennő, Uadyet szentélyéhez vezetett, aki Alsó-Egyiptom védelmezője és a helyi kultusz központi alakja volt.
A mészkő alapú, vályogtéglával burkolt oszlopokkal rendelkező templom arra utal, hogy itt nagyon aktív vallási élet folyt. A felvonulási út megszakadása és az új épületek ráépítése a III. században, a görög-makedón korszakban bekövetkezett vallási változásokra utal.
A templom belsejében régészeti szempontból rendkívül értékes leleteket találtak: egy bronz sziszztrát, amelyet Hathor, a zene és az öröm istennőjének két fejével díszítettek; egy sztélé Harpokratész védelmező pózban, kígyók, skorpiók és más apotropaikus motívumok között; valamint egy zöld fajanszból készült temetkezési figurina (ushabti) a XXVI. dinasztiából, vésett feliratokkal.
Az előrelépések ellenére a régészek hangsúlyozzák, hogy a településnek csak egy kis részét tárták fel. Még sok felfedeznivaló van: további lakóépületek, templomok, tárgyak, amelyek fényt deríthetnek arra, milyen volt az élet ebben a városban több mint kétezer évvel ezelőtt.
„Imet egyre inkább kulcsfontosságú helyszínné válik a későkori egyiptomi régészet újragondolásában” – állítja Nielsen. És úgy tűnik, ez még csak a kezdet.
