A Vegueta magazin nemrégiben megjelent cikkében kiderül, hogy a hamis pénz kulcsszerepet játszott a Római Birodalom gazdaságának fenntartásában utolsó évszázadaiban. A tanulmány elemzi ezeket a hamisítványokat és azok hatását a korabeli mindennapi életre.
A IV. és V. században a Római Birodalom mély válságot élt át a háborúk, a betörések és az adminisztráció egyre növekvő gyengesége miatt, ami megnehezítette a hivatalos pénznem gyártását és forgalmát. Ekkor jelentek meg a helyben gyártott hamis érmék, amelyek a római érméket másolták, de olcsóbb és rosszabb minőségű anyagokból készültek. Bár eleinte csalásnak tűnhettek, valójában fontos szerepet játszottak: fenntartották a kereskedelmet, amikor az állam nem tudott elegendő mennyiségű pénzt biztosítani.
„A hamisítványok a monetáris gazdaságban szolgáltak, amelynek reagálnia kellett az új pénznem akut hiányára” – magyarázza a tanulmány szerzője, Marc Boas Sabater, a Girona Egyetem professzora. Ezeket a hamisítványokat korántsem utasították el, hanem forgalomban voltak a hivatalos érmékkel és még a barbár királyságok, például a vandálok vagy a bizánciak érméivel is.
Hogy néztek ki ezek az érmék?
A tanulmány 185 hamis érmét elemezett, amelyeket régészeti ásatások során találtak a régióban, olyan városokban, mint Ampurias, vagy olyan vidéki településeken, mint Vilauba.
A hamisítványok jelentősen kisebbek voltak az eredeti érméknél, súlyuk akár a felére is csökkenhetett. Például míg a hivatalos bronzérme súlya körülbelül 1,65 gramm volt, a hamisítványok alig haladták meg az egy grammot.
A császárok portréi és a pénzérmék szimbólumai rosszul voltak megrajzolva, túlzott vonásokkal vagy egyszerű vonalakkal a finom részletek helyett. A leggyakrabban másolt motívum a római katona volt, aki lándzsájával átszúrja a elesett barbár lovast, ami akkoriban nagyon elterjedt győzelmi szimbólum volt. Magnencius és Constantinus II császárok érméit is másolták.
Ki készítette őket és miért?
A kutatás kétféle hamisítványt különböztet meg: egyrészt durva, egyszerű formákkal készített termékek, amelyek az hivatalos pénzhiány pótlására jelentek meg, és nem csalás céljából, hanem a mindennapi kereskedelem megkönnyítésére szolgáltak.
Másrészt léteztek „professzionális” hamisítványok, amelyek gondosabban kidolgozottak, gyakorlatilag megkülönböztethetetlenek az eredetiektől, és valódiaknak kellett kinéznie, bár a vizsgált régióban kevésbé voltak elterjedtek.
Annak ellenére, hogy a hamisítás törvényileg tilos volt, a hivatalos pénzhiány miatt a hatóságok gyakorlatilag eltűrték ezeket a hamisítványokat. A cél nem a csalás volt, hanem a hivatalos kibocsátás által hagyott hiány pótlása, állítja a tanulmány.
Mikor jelentek meg forgalomban?
A hamis érmék kritikus pillanatokban jelentek meg a IV. század végén, a hivatalos kibocsátást csökkentő pénzreformok után, valamint a V. században, a barbár betörések és a Nyugat-Római Birodalom összeomlása idején.
Kulcsfontosságú lelet egy érmegyűjtemény, amelyet Santa Margarida d’Empúries-ben találtak, és amelyben hivatalos érmék, hamisítványok és még néhány vandál érme is keveredett. Ez a gyűjtemény, amely az V. század közepére datálható, azt bizonyítja, hogy a hamisítványokat még az eredeti példányok kibocsátásának megszűnése után is több évtizeden át használták.
Ezeknek az érméknek a tömeges jelenléte két dolgot bizonyít: egyrészt, hogy a gazdaság továbbra is aktív maradt, mivel a pénz iránti kereslet, még a hamisított pénz iránti is, arra utal, hogy a kereskedelem és a piacok nem omlottak össze; másrészt, hogy az állam elvesztette az ellenőrzést. Róma képtelensége a pénzforgalom biztosítására arra kényszerítette a helyi közösségeket, hogy saját megoldásokat keressenek.
A hamis érmék egyértelműen bizonyítják, hogy ebben a régióban elterjedtek az alacsony névértékű érmék, amelyeket másoltak, hangsúlyozza a tanulmány. Vagyis azt hamisították, amit az emberek a mindennapi életben használtak, kis érméket a mindennapi vásárlásokhoz, nem pedig az elitnek szánt aranyérméket.
A szakértő szerint a hamis érmék ideiglenes, de hatékony megoldást jelentettek egy olyan gazdaság számára, amely már nem tudott Rómától függni. A szerző következtetése: A hamis érmék egy monetizált gazdaságban szolgáltak, amelynek reagálnia kellett az új pénznem akut hiányára. Ez elsősorban azzal volt összefüggésben, hogy a pénzhiány leginkább a mindennapi tranzakciókat érintette, amelyeket bronzérmékkel kellett lebonyolítani.
Végül még a hanyatló birodalom is talpon tudott maradni, ha hamis pénzzel is.
