Játékként kezdődött, és történelmi leletként végződött. Ami a 60-as években egy gyermeki kalandként kezdődött, az évek során elképzelhetetlen értékű régészeti lelet lett. Jan Gunnar Fugelsnes, egy norvég állampolgár, nemrégiben elárulta, hogy gyerekkorában több középkori érmét talált egy templom padlója alatt, és azokat hat évtizeden át titokban őrizte.
A leletre 1964-ben bukkantak, amikor ő és testvére az Edoy templom padlódeszkái alá másztak Romsdalban (egy norvég szigeten). Elmondásuk szerint a helyet évekkel korábban a második világháború alatt a náci csapatok ásták ki, hogy ott lőszert rejtsenek el. A kisgyerekek számára azonban ez egy igazi kaland volt, amelynek testest-lelkest szenteltek: a „kincskeresés”.
„Puszta kíváncsiságból bújtunk be oda, és 14 ezüstpénzzel, egy borostyán gyönggyel, három vasalóval és kilenc tűvel jöttünk ki” – magyarázta Fugelsnes a helyi hatóságoknak. Az tárgyakat, mint mondta, gondosan elrakták egy sárga Kodak diavetítő dobozba, ahol 2023 őszéig feledésbe merültek.
Ekkor Fugelsnes úgy döntött, hogy értesíti a városi hatóságokat a leletről, és átadja nekik a tárgyakat. Elismerte azonban, hogy nem ismeri a pénzérmék történelmi értékét, bár ma a régészek úgy vélik, hogy többségük a középkorból, a 13. és 15. századból származik. Néhányat Magnus VI, a 1280-ban elhunyt norvég király uralkodása alatt vertek, mások pedig Christian I, aki 1450 és 1481 között uralkodott, idejéből származnak.
Carl-Fredrik Wahr.Hansen Vemmestad, a megye régésze szerint a lelet nemcsak ritka, hanem árulkodó is. „Elhelyezkedésük és a hozzájuk tartozó tárgyak alapján lehetséges, hogy egy sírból származnak, amelyet 1200 és 1300 között helyeztek el a templom alatt” – magyarázta.
A talált tűk egy temetési ruházat részét képezhették, a borostyán gyöngy pedig valószínűleg egy rózsafüzérhez tartozott. „Ilyen leletek nagyon kevés példányban maradtak fenn Norvégia középső részén. A lelet értékes betekintést nyújt Edoy középkori életébe és halálába” – mondta Vemmestad.
A norvég kulturális örökségről szóló törvény szerint minden 1650 előtt vert érme az állam tulajdonát képezi, kivéve, ha bizonyítható, hogy 1905 előtt már valakinek a tulajdonában volt. Ezért a leletek a kormány kezébe kerültek, és a megyei hatóságok fogják megőrizni őket.
„Nagyon hálásak vagyunk Jan Gunnarnak, hogy úgy döntött, átadja őket” – zárta szavait a régész. „Most már biztonságban megőrizhetők és alaposan tanulmányozhatók a jövő generációi számára.”
