Minden egy rutin ásatással kezdődött a délkelet-ázsiai forró napon. Biztosan neked is, mint mindenki másnak, mondták már, hogy „ne kavard a múltat”. Nos, néhány régész mégis megkavarta, és micsoda leletre bukkantak! A földrétegek és a verejték között egy egyszerű kőeszköz került elő, amely mindenki meglepetésére 40 000 évvel ezelőttről származik.
Mi a különleges benne? Ez a kő arra utal, hogy távoli filippínó „szomszédaink” már hajózni tudtak, amikor a világ más részein még a tűzgyújtásért küzdöttek. Képzeld el, milyen csapást mért ez a történelemkönyvekre! Azóta a tudományos közösség soha nem látott izgalomban van.
Miért fordítja fel ezt a lelet a történelmet?
A klasszikus elmélet szerint a komplex hajózás sokkal később jelent meg, szinte ajándékként a későbbi civilizációknak. Az Ateneo de Manila Egyetem kutatócsoportja azonban most egy góllel a sarokba lőtte ezt az elméletet. A Journal of Archaeological Science folyóiratban közzétett cikk szerint az új kormeghatározások arra utalnak, hogy a Fülöp-szigetek, Indonézia és Kelet-Timor lakói már akkor is otthonosan mozogtak a tengeren, amikor Európa még alig lépett ki a „barlangi korszakból”.
Hogy elképzelhessük, a kutatók mikroszkopikus nyomokat találtak feldolgozott növényi rostokból. Ez technikailag hangzik, de azt jelenti, hogy már akkor is készítettek köteleket és hálókat, amelyek elengedhetetlenek voltak a hajók építéséhez, és egyúttal a horgászok számára is, hogy a horgot messzire dobhassák a parttól.
Pontosan milyen eszközöket találtak?
Az őskori leletek szerénynek tűnnek, de az archeológusok számára igazi kincsek.
- Tökéletesen faragott horgok
- Gargantas (a klasszikus horgot helyettesítő eszközök)
- Hálónehezékek, amelyek a hálót a tengerfenéken tartották
- Mélytengeri halak, például tonhal és cápa maradványai
Ezek a különböző lelőhelyeken talált leletek bizonyítják, hogy a halászat nem csak „vasárnapi program” volt, hanem egy egész szervezett rendszer. Ráadásul a kopásnyomok folyamatos használatra utalnak, ami megerősíti a jól megalapozott tengeri kultúra elképzelését. És igen, mindez egy maroknyi kőbe fér el, amelyet valószínűleg észre sem vettél volna, ha a tengerparton találtad volna.
Mi a jelentősége ennek a felfedezésnek a hajózó őseink megértése szempontjából?
Először is, áthelyezi a tengeri innováció epicentrumát. Már nem csak a Földközi-tengerről vagy Mezopotámiáról van szó; Délkelet-Ázsia joggal érdemli ki az őskor „úszó laboratóriumának” címet. Másodszor, arra kényszerít, hogy újragondoljuk, hogyan népesültek be a csendes-óceáni szigetek. Ha 40 000 évvel ezelőtt már biztosan hajóztak a tengeren, akkor az emberi vándorlások a régióban gyorsabbak és kiterjedtebbek lehettek, mint eddig gondolták.
Végül a szerzők kijelentik, hogy „a fejlett tengeri technológia jelenléte a prehisztorikus Délkelet-Ázsiában kiemeli a korai filippínó népek és szomszédjaik találékonyságát, akik hajóépítési ismereteikkel valószínűleg több tízezer évvel ezelőtt a régiót a technológiai innováció központjává tették, és megalapozták a mai napig virágzó tengeri hagyományokat”. Ennél többet nem is lehet hozzáfűzni.
A kutatás nyomai
Lehet, hogy holnap nem repülhetsz a Fülöp-szigetekre ásóval és ecsetekkel, de van pár dolog, amit otthonról is megtehetsz. Először is, figyelj az Ateneo de Manila Egyetem következő publikációira: általában közzétesznek hozzáférhető összefoglalókat, amelyek elmagyarázzák a kormeghatározási módszereiket és az új leleteket. Ezenkívül a Journal of Archaeological Science (akár csak az összefoglalók részét) böngészésével közvetlen betekintést nyerhetsz az akadémiai vita alakulásába.
Végül is, bár ezek az eszközök 40 000 évig a föld alatt voltak, történetük még csak most kezdődik. Te pedig, kíváncsi olvasó, első sorból nézheted, ahogy kibontakozik.
