Ez a pénzügyi stratégia egyre népszerűbb, mivel alternatívát kínál a hagyományos megtakarításokhoz: egy bizonyos összeget félretenni, mielőtt elköltjük a pénzt. Az „előzetes megtakarítás” fogalma egy olyan pénzkezelési módszert jelöl, amely eltér a legtöbb ember által alkalmazott gyakorlattól. Hagyományosan a megtakarítás az a jövedelem, amely a havi kiadások fedezése után marad. Ez az új megközelítés hatékonyabb alternatívát kínál.
Ezzel a modellel ellentétben az előzetes megtakarítás proaktív lépést javasol: azonnal a jövedelem beérkezése után tegyen félre egy bizonyos összeget megtakarításra. E módszer szerint ezt az összeget át kell utalni egy külön számlára vagy egy kifejezetten erre a célra létrehozott megtakarítási eszközbe.
Ha ezt az átutalást a gazdasági ciklus elején végzik, a megtakarításra szánt összeg nem jelenik meg a napi kiadások között. Ez csökkenti annak valószínűségét, hogy ezeket az eszközöket impulzus vagy látszólagos szükséglet hatására felhasználják, ami megkönnyíti a megtakarítási cél elérését további erőfeszítések nélkül. Így a hónap elejétől automatikus fegyelem alakul ki.
A megtakarítás könnyedségének pszichológiája
A viselkedési közgazdaságtan szakértői rámutatnak, hogy a hagyományos megtakarítás nehézségekbe ütközhet, mivel az emberek hajlamosak az azonnali élvezetet a hosszú távú haszon elé helyezni, ahogy azt a BBVA is megjegyzi. Ez a „rövidlátás” a jövővel kapcsolatban megnehezíti a későbbi pénzügyi szükségletekkel való kapcsolatot. A késleltetett jutalom gyakran kevesebb értéket képvisel, mint az azonnali élvezet.
Az előzetes megtakarítás módszere enyhíteni igyekszik ezt a torzulást azáltal, hogy a megtakarítást kötelezettségvállalássá teszi, amelyet ugyan ma vállalunk, de automatikusan teljesítünk. Ha a megtakarítást egy újabb „fix kiadásnak” tekintjük, a pénz elkülönítéséről egyszer döntünk, és a napi költségvetést a fennmaradó összeghez igazítjuk. Ez a megközelítés azt eredményezi, hogy a megtakarítások nem válnak a hónap elején tárgyalási tárgyává.
A megtakarítandó összeg pontos meghatározása az egyéni és családi gazdasági körülményektől függ. Nincs olyan összeg, amely minden esetben alkalmazható lenne, ezért ajánlatos elemezni a személyes pénzügyi helyzetet, hogy reális becslést lehessen adni a megtakarítási lehetőségekről.
Ebben a folyamatban először is meg kell számolni az összes rendszeres bevételt, beleértve nemcsak a fizetést, hanem más lehetséges forrásokat is, mint például a bérleti díj, pénzügyi bevételek vagy szerzői jogok. Ezután át kell tekinteni a kiadásokat, és meg kell osztani azokat a szükséges, fix kiadásokra és a megváltoztatható kiadásokra. A váratlan kiadások és a szabadidős tevékenységek bevonásával teljes képet kapunk a pénzügyi helyzetünkről.
A pénzügyi szakértők azt javasolják, hogy lehetőség szerint korán kezdjünk el pénzt félretenni. Becslések szerint a célnak a havi jövedelem körülbelül 20%-át kell kitennie, de a legfontosabb a kitartás, szükség esetén kis összegekkel kezdve, majd fokozatosan növelve azokat. Az elemzők szerint a jelenlegi kamatemelkedés kedvező a hosszú távú megtakarítások számára.
A megtakarítások célja nagyon változatos lehet: a rövid távúaktól, mint például egy autó vásárlása vagy egy fontos utazás, a hosszú távúakig. A jövőbeli tervek között szerepel a személyes pénzügyi helyzet javítása, a jövőbeli nyugdíj kiegészítése, vagy egyesek számára a teljes pénzügyi függetlenség elérése.
Az úgynevezett „pénzügyi szabadság” azt jelenti, hogy az ember aktív jövedelme, azaz munkája nélkül is képes fenntartani életszínvonalát. Ezt úgy számolják ki, hogy a teljes megtakarítást elosztják az éves kiadásokkal, bár az infláció is fontos tényező, amelyet figyelembe kell venni ebben a becslésben. E cél elérése azt jelenti, hogy a megtakarítások és befektetések fedezik a megélhetési költségeket.
