Az integrált áramkörök, amelyek minden elektronikus eszközünkben megtalálhatók, a napelemek, a mágneses rezonancia gépek, a lézerek vagy az atomórák, amelyek lehetővé teszik az ember számára, hogy soha nem látott pontossággal mérje az időt, nem lennének lehetségesek a modern kvantumelmélet által nyújtott ismeretek nélkül. És természetesen e modell nélkül nem lennének kvantumszámítógépek sem. Objektíven nézve, és ez egyáltalán nem túlzás, a kvantumfizika a modern technológia nagy részében jelen van.
Az elmúlt öt évben több kutatócsoport, például a párizsi PSL Kutatóegyetem (Université de Recherche Paris Sciences et Lettres) vagy az olaszországi Pisa Egyetem kutatói megpróbálták a kvantummechanika alapelveit felhasználni egy új generációs akkumulátor kifejlesztésére. Az eredmények lassan, de biztosan érkeznek. A kiindulási pontjuk a következő: a szuperpozíció, az összefonódás és a szuperabszorpció felhasználásával szeretnék leküzdeni az elektrokémiai akkumulátorok jelenlegi korlátait.
A kvantumenergiatárolás egy egyre közelebb kerülő ideál.
A kvantumelemek és a hagyományos elektrokémiai akkumulátorok közötti fő különbség az, hogy az utóbbiak kémiai reakciókon alapulnak, míg a kvantumkészülékek az energiát egyes részecskék, például fotonok kvantumállapotában tárolják. Bonyolultnak tűnik, és az is, de a felhasználók számára az a fontos, hogy a kvantumakkumulátorok elvileg szinte azonnal feltölthetők, sokkal nagyobb energiasűrűséggel rendelkeznek, és a töltési ciklusok során minimális a teljesítménycsökkenés.
Csodásan hangzik. Annyira, hogy szinte sci-fi-nek tűnik. Mindazonáltal nagyon fontos, hogy ne feledjük el, amint az imént láttuk, hogy működési elvük, ha végül megvalósulnak, nagyon eltérő lesz a hagyományos elektrokémiai akkumulátorokétól. A meglévő elméleti javaslatok szerint a kvantumakkumulátorok egyszerre több energiaszintben képesek tárolni az energiát, ami sokkal nagyobb energiasűrűséget tesz lehetővé.
Ezenkívül elméletileg sokkal gyorsabban, szinte azonnal feltölthetők, a őket alkotó kvantumegységek kollektív kvantumhatásai miatt. A legcsodálatosabb ebben a területen az, hogy minél nagyobb a kvantumelem kapacitása, annál gyorsabban töltődik fel. Ez egyáltalán nem intuitív tulajdonság, de pontosan a kollektív kvantumhatásoknak köszönhető, amelyekről az imént beszéltem. De ez még nem minden. Elméletileg ezeknek az akkumulátoroknak az energiaátvitel során bekövetkező teljesítménycsökkenése minimális lesz, így élettartamuk sokkal hosszabb lesz, mint a hagyományos akkumulátoroké. Talán szinte örök, ha összehasonlítjuk az emberi élettartammal.
Eddig a kutatók munkája ezen a területen pusztán elméleti modellekre korlátozódott, de ez most megváltozott. Azok a tudósok, akikről a második bekezdésben említettem, egy nagyon érdekes cikket tettek közzé, amelyben javaslatot tesznek a kvantumakkumulátor gyártására. Ötletük az, hogy szupravezető áramköröket használnak, amelyeket olyan anyagokból állítanak elő, amelyek alacsony hőmérsékleten gyakorlatilag nulla ellenállást mutatnak. Még nem gyártottak semmit, így nyilvánvaló, hogy a legnehezebb, kísérleti munka még hátra van. De kétségtelen, hogy ez a javaslat ésszerű optimizmussal tekinthetünk a kvantumelemek jövőjére.
