Egy szakértői csapat évekig dolgozott azon, hogy visszaadja fényét a legnagyobb ősi műtárgygyűjteménynek, amelyet a hamarosan megnyíló Nagy Egyiptomi Múzeumban állítanak ki. Tinédzserkorában Eid Mertah az egyiptomi fáraó, Tutankhamonról szóló könyveket olvasott, hieroglifákat rajzolt és arról álmodozott, hogy egyszer a kezében tarthatja a király aranymaszkját. „Tut miatt tanultam régészetet” – meséli a 36 éves Mertah. „Az volt az álmom, hogy a kincseivel dolgozhassak, és ez az álom valóra vált.”
Mertah egyike annak a több mint 150 kurátornak és 100 régésznek, akik több mint egy évtizede csendben dolgoznak a Nagy Egyiptomi Múzeum (GME) több ezer műtárgyának restaurálásán, egy egymilliárd dolláros projekten a Gíza-fennsík szélén. A megnyitót eredetileg július 3-ára tervezték, de biztonsági okokból az év utolsó hónapjaira halasztották.
A múzeumban először kerülnek kiállításra Tutanhamon több mint 5000 tárgya, köztük amulettek, szekerek és múmiák.
Amikor végre megnyitja kapuit, a GME a világ legnagyobb régészeti múzeuma lesz, amely egyetlen civilizációnak szentelt. Több mint 100 ezer műtárgyat fog őrizni, ezek fele kiállításra kerül, és egy élő konzerváló laboratórium is helyet kap benne.
Az üvegfalak mögül a látogatók megnézhetik, ahogy a szakértők egy 4500 éves csónakot restaurálnak, amelyet Jufu fáraó sírja közelében temettek el, hogy eljuttassa lelkét Ra, a napistenhez. De a múzeum sztárja a Tutankhamon-gyűjtemény lesz, amely több mint 5000 tárgyat tartalmaz, amelyek közül sok most először kerül kiállításra.
Ide tartozik arany halotti maszkja, koporsói és arany amulettjei, gyöngy nyakláncai, ünnepi szekerei és két mumifikált magzat, akikről úgy gondolják, hogy halva született lányai voltak.
Arany kirakós játék
Ezeknek a kincseknek a többsége nem került restaurálásra azóta, hogy 1922-ben a brit régész Howard Carter felfedezte őket. Carter csapata a tárgyak védelmét szem előtt tartva alkalmazott konzerválási módszerekkel dolgozott, de több mint egy évszázaddal később azok megőrzése komoly kihívást jelent.
Aranyfelületek viaszral való bevonása például „akkoriban megőrizte a tárgyakat”, mondja Hind Bayoumi kurátor, „de elrejtette azokat a részleteket, amelyeket mindenki látni akart”. Hónapokig a 39 éves Bayoumi és kollégái eltávolították a brit kémikus Alfred Lucas által felvitt viaszt. Az évtizedek során a viasz földet kötött magához, és elhomályosította az arany fényét.
A restaurálási folyamat röntgenelemzést, fényképes dokumentálást és anyagvizsgálatokat is magában foglalt.
A restaurálás Egyiptom és Japán közös erőfeszítése volt, amely 800 millió dollárral és technikai támogatással járult hozzá a projekthez.
Tutankhamon aranykoporsója, amelyet Luxorban található sírjából szállítottak át, az egyik legbonyolultabb feladat volt. A GME faipari laboratóriumában a 34 éves kurátor, Fatma Magdy nagyítóval és archív felvételekkel állította össze a finom aranylemezeket. „Olyan volt, mint egy óriási kirakós játék” – mondta. „A vágás formája, a hieroglifák áramlása, minden apró részlet fontos volt.”
A történelem megérintése
A restaurálás előtt a Tutankhamon-gyűjteményt több múzeumból, raktárból és sírból gyűjtötték össze Egyiptomban. Néhány tárgyat a szállítás előtt enyhén restauráltak, hogy biztonságosan lehessen mozgatni őket.
A Nagy Egyiptomi Múzeum a világ legnagyobb, egyetlen civilizációnak szentelt régészeti múzeuma lesz.
Mielőtt megérintették a tárgyakat, a csapatok fényképes dokumentációt készítettek, röntgenelemzést végeztek, valamint anyagvizsgálatokat, hogy megértsék az egyes leletek állapotát. „Meg kellett értenünk minden darab állapotát, az aranyrétegeket, a ragasztóanyagokat, a fa szerkezetét, mindent” – magyarázta Mertah.
A csapat filozófiája az óvatosság volt. „A cél mindig az, hogy a lehető legkevesebbet tegyünk, és tiszteljük a tárgy történetét” – mutat rá Mohamed Moustafa, egy 36 éves restaurátor.
De a restaurálási munkán túl a folyamat sok résztvevő számára érzelmi utazás is volt. „Azt hiszem, mi jobban izgulunk a múzeum megnyitása miatt, mint a turisták” – ismeri el Moustafa. „Amikor a látogatók végigjárják a múzeumot, meglátják ezeknek a tárgyaknak a szépségét. De számunkra minden darab az végtelen órákon át tartó munkára, a vitákra és a képzésekre emlékeztet” – biztosítja.
