A csillagászok több mint 5,2 millió jelet vizsgáltak meg az égen, és csak két jelöltet találtak.A számtalan hiábavaló kísérlet, hogy megtalálják a 9. bolygót, egy hipotetikus gázóriást a naprendszerünk szélén, felkeltette a tajvani tudósok fantáziáját.Röviden. Évek óta az asztronómusok pásztázzák az eget, hogy megtalálják a 9. bolygóról érkező gyenge napfényt, de ez a feladat bizonyult eredménytelennek.Most egy kutatócsoport egy ötletes elképzeléssel változtatta meg a játékszabályokat: ahelyett, hogy keresték volna, megpróbálták érzékelni a hőjét. Nos, két nagyon ígéretes jelöltet találtak.Háttér. Neptunusz pályáján túl, egy fagyos és sötét régióban, amelyet Kuiper-övnek neveznek, több objektum pályája úgy tűnik, hogy véletlenszerűséget meghaladó módon csoportosul. Ezeknek a Neptunuszon túli objektumoknak (TNO-k) a pályája úgy igazodik egymáshoz, mintha láthatatlan kéz irányítaná őket.
Egy hipotézis, amely ezt a viselkedést magyarázza, egy ismeretlen, hatalmas bolygó, a 9. bolygó létezése. Ha létezik, ez a távoli világ a Föld tömegének ötszörösétől tízszereséig terjedő tömeggel rendelkezne. A probléma az, hogy több mint 400 csillagászati egységre lenne, így fénye hihetetlenül halvány lenne. Hogy ez mennyire messze van, azt jól illusztrálja, hogy Neptunusz „csak” 30 csillagászati egységre, vagyis 4,496 milliárd kilométerre van.Ha nem láthatjuk, talán érezhetjük a hőjét. A tajvani Tsing Hua Nemzeti Egyetem kutatócsoportja úgy véli, hogy évek óta a legmegbízhatóbb nyomra bukkant a szomszédságunkban legkeresettebb objektum valódi létezésére. A tanulmány eredményei nem véglegesek, de két ígéretes jelöltet hoztak elő.Minden objektum, amelynek hőmérséklete az abszolút nulla felett van, hősugárzást, azaz hőt bocsát ki. De míg a visszavert fény a távolság növekedésével a negyedik hatványának fordítottjával (1/d4) csökken az oda-vissza út során, a hő csak a távolság négyzetével (1/d2) csökken. Ez a hatalmas különbség az az érv, amely alapján a kutatók a 9. bolygó hőnyomára összpontosították kutatásukat.Tű a szénakazalban. A csapat a japán AKARI űrtávcső adataihoz fordult. Az AKARI 2006-ban indult, és élettartama alatt a teljes égboltot átfésülte távoli infravörös fényben, amely tökéletes tartomány a 9. bolygó halvány hősugárzásának észleléséhez. Mindezt az űrből tette, a Föld légkörének zavarása nélkül.
A csillagászok egy FISSSDL nevű, feldolgozatlan észlelésekből álló listából indultak ki: több mint 5,2 millió jel, köztük sok hamis pozitív. Miután leszűkítették a keresési területet, eltávolították az ismert objektumokat, kiszűrték a galaktikus porfelhőkkel szennyezett forrásokat, és kizárták a statikus objektumokat, amelyek hónapokkal elválasztott megfigyelések során ugyanazon a ponton látszanak, a lista 393 jelöltre csökkent.393 jelöltből kettő maradt. Ideje volt piszkos munkához látni. A kutatók vizuálisan megvizsgálták a 393 jelölt képét. Elvetették a gyenge észleléseket, az érzékelő szélén megjelenő műtermékeket és főleg a kozmikus sugárzás hatását, amely pontszerű hőforrásként érzékelhető.Ezt a gondos folyamatot követően csak két jelölt maradt. Két hőpont jelent meg a 9. bolygó várható helyén, a fényességük megegyezett az elméletben előre jelzett értékkel, és a várt mozgást is mutatták: 24 órás időintervallumon belül ugyanazon a helyen észlelték őket, de hat hónappal később már nem volt nyomaik.Minden még bizonyításra vár. A két jelöltet FISSSDL J0250422-15011 és FISSSDL J0301112-164240 névre keresztelték. De ahhoz, hogy ellenőrizzék, hogy ez a két hőpont valóban egyetlen, a 9. bolygóval kompatibilis pályán mozgó objektum-e, további megfigyelésekre lesz szükség látható fényben, olyan távcsövekkel, amelyek elég erősek ahhoz, hogy érzékeljék gyenge optikai fényességüket és pontosan megmérjék mozgásukat.
Ha ez beigazolódik, a felfedezés nemcsak a modern csillagászat egyik legnagyobb rejtélyét oldaná meg, hanem forradalmasítaná a saját rendszerünk kialakulásáról és fejlődéséről alkotott ismereteinket. Minden még bizonyításra vár, de legalább van egy forró nyomot, amelyet követhetünk a vadászat során.
