Az Apollo-küldetések után, amelyek először vitt ember a Holdra, a tudósok részletesebben vizsgálják azokat a ragyogó narancssárga üveggyöngyöket, amelyeket az űrhajósok által hozott holdtalajmintákban találtak a sziklák és a por között.
Akkoriban még nem létezett olyan technológia, amely ilyen részleteket tudott volna megmutatni, de most, új technikák segítségével, a furcsa színű ásványi anyag mögé is látni tudtak.
A Brown Egyetem, a Harvard Egyetem és a Washingtoni Egyetem (St. Louis) kutatói által végzett, az Icarus folyóiratban publikált tanulmány tisztázta, hogyan keletkeztek és miért olyan színesek.
„50 éve vannak ezek a minták, de most már rendelkezünk a technológiával, hogy teljes mértékben megértsük őket” – magyarázza egy közleményben Ryan Ogliore, a Washingtoni Egyetem Művészeti és Tudományos Karának fizika professzora, aki részt vett a kutatásban.
Mik azok a narancssárga üveggyöngyök a Holdon?
Ezek a „gyöngyök”, ahogy a tudósok nevezik, mikroszkopikus méretűek, méretük kevesebb mint 1 milliméter, és körülbelül 3,3–3,6 milliárd évvel ezelőtt, vulkánkitörések során keletkeztek, amikor a Hold még fiatalabb volt.„A gyöngyök apró, érintetlen kapszulák a Hold belsejéből” – mondta Ogliore. „Ezek a legcsodálatosabb földönkívüli minták, amelyekkel rendelkezünk” – tette hozzá.A kutatáshoz különböző mikroszkópos elemzési technikákat alkalmaztak, a legfontosabb ezek közül a Washingtoni Egyetem NanoSIMS 50 nevű műszere volt, amely nagy energiájú ionsugárral aprítja fel a kis anyagmintákat, majd elemzi azokat.
Ezt a módszert atomszondás tomográfiával, pásztázó elektronmikroszkópiával, transzmissziós elektronmikroszkópiával és energiaperszpiórált röntgenspektroszkópiával kombinálták.A fényes narancssárga és fényes fekete gyöngyök akkor keletkeztek, amikor a hold vulkánjai anyagot lövellt a felszínre.A láva cseppek, amikor a hold felszínének vákuumába kerültek, azonnal megszilárdultak, és ezeket a nyomokat hagyták maguk után. „Ezeknek a gyöngyöknek a puszta léte arra utal, hogy a Holdon robbanásos vulkánkitörések voltak, hasonlóak a mai Hawaii-szigetek tűzcsóváihoz” – magyarázza Ogliore.
Ezek a töredékek azonban olyan alakúak és kémiai összetételűek, amelyek a Földön nem találhatók, ezért védett helyen tárolják őket, és nem teszik ki őket a földi környezetnek, mivel nem tudják, hogyan reagálnának például az oxigénre.Jelenleg nyomként szolgálnak ahhoz, hogy jobban megértsük a Holdon valaha zajló vulkáni tevékenységet és annak időbeli változásait. „Még a fejlett technikák alkalmazásával is nagyon nehéz volt elvégezni ezeket a méréseket” – ismerte el a tudós.
