A vita arról, hogy a sót a tészta főzése előtt vagy után kell-e hozzáadni, egy széles körben elterjedt, de alig hatással bíró népszerű hiedelmen alapul,miszerint a só a vízben csökkenti a hőmérsékletet, így a víz lassabban forr, és ezáltal meghosszabbodik az ételek elkészítése.
Ez a népszerű hiedelem azonban inkább mítosz, mint tudományos alapon nyugvó tény. A valóságban a főzéshez általában használt sómennyiség alig észrevehető hatással van a víz forráspontjára.
A jelenséget magyarázó fizikai folyamatot forráspont-emelkedésnek nevezzük. Ez azt jelenti, hogy amikor egy anyagot, például sót oldunk fel egy folyadékban, a folyadék forráspontja emelkedik. Azonban a háztartási főzés során ez a hatás elhanyagolható. Ahhoz, hogy a víz 100 °C-ról 101 °C-ra forrjon, körülbelül 250 gramm sót kellene hozzáadni. Ez a mennyiség messze meghaladja azt, amit bárki egy étel elkészítéséhez használna.
A só fő szerepe a konyhában sokkal inkább az ízhez kapcsolódik, mint a víz hőmérsékleti viselkedéséhez. Azok a kis mennyiségek, amelyeket főzés előtt szokás hozzáadni, nem változtatják meg jelentősen a folyadék fizikai tulajdonságait. Ezért az a kis csipet só, amely a fazékba kerül, nem fogja gyorsabban felforralni a vizet, és nem fogja lerövidíteni a várakozási időt.
