Először sikerült egy műholdnak megpillantania, mi rejtőzik az esőerdők, a gleccserek és még a sivatagok alatt is. Az ESA új küldetése, a Biomass olyan képeket készített, amelyek eddig soha nem látott struktúrákat mutatnak, és ígéretes változásokat hozhatnak a szén, az ökoszisztémák és az éghajlatváltozás megértésében.
Nem túlzás azt mondani, hogy soha nem láttuk még így a Földet. A Biomass műhold segítségével az Európai Űrügynökségnek sikerült áthatolnia az erdő sűrű rétegein, a sivatagok föld alatti képződményein és a gleccserek belsejében. Az első képek nem csak a láthatatlant tárják fel, hanem új korszakot nyitnak a globális környezettudomány számára.
Radar, amely a felszín alá lát
2025. június 23-án, az Élő Bolygó szimpózium keretében az ESA bemutatta első képeit a Biomass műholdról. Az eredmények megdöbbentőek voltak. Az első, P-sávú szintézises radarral felszerelt műhold, a Biomass képes áthatolni az erdő lombkoronáján, és megörökíteni a fák belső szerkezetét, ahol a szén-dioxid nagy része tárolódik.
70 centiméteres hullámhosszával a radar képes arra, amire az optikai érzékelők nem: pontosan megmérni a fa biomasszát és kulcsfontosságú adatokat szolgáltatni a globális szénciklus megértéséhez. Ez az előrelépés alapvető fontosságú az erdő ökoszisztémák éghajlat-szabályozó szerepének tanulmányozásához, különösen olyan régiókban, mint Latin-Amerika, ahol az erdőirtás továbbra is kritikus mértékű.
A kezdeti eredmények még nem alkalmasak végleges tudományos felhasználásra, mivel a műhold még kalibrációs fázisban van. Michael Fehringer, a projekt vezetője szerint azonban az orbitális teljesítmény több mint kielégítő. Simonetta Cheli, az Földmegfigyelés igazgatója kijelentette, hogy a Biomass technológiai áttörést jelent, mivel ötvözi a tudományos célokat a fejlett radar képességekkel.
Az Amazonas-vidéktől a sarkvidéki jégmezőkig: egy bolygó tárul fel
Az ESA által megosztott képek hat régiót ábrázolnak: Bolíviát, Brazíliát, Indonéziát, Gabont, Csádot és az Antarktiszt. Bolíviában például a Biomass eddig nem látott részleteket tárt fel az ország északi részéről, beleértve az esőerdőket, a vizes élőhelyeket, a legelőket és a Beni folyót. Brazíliában az Amazonas növényzetének sűrűségét mutatta meg élénk zöld színekkel.
Ázsiában aktív vulkánokat észlelt Halmahera (Indonézia) szigetén, míg Afrikában világosan megmutatta az Ivindo folyó medrét Gabonban és a Tibesti-hegységet Csádban. Minden esetben jelentős volt a különbség az optikai műholdakhoz képest: a Biomass nem csak a felszínt mutatta meg, hanem azt is, ami alatt van.
Az Antarktiszon a P-sáv technológia lehetővé tette a Transzantarktiszi-hegység és a Nimrod-gleccser jégrétegének áthatolását. Ez a korábban nem látott képesség, hogy a jégképződmények belsejét megfigyeljük, hozzájárulhat a múltbeli éghajlat megértéséhez és a gleccserek jövőbeli alakulásának előrejelzéséhez.
Tudományos ugrás a klímaversenyben
Az erdőterületek feltérképezésén túl a Biomass hatékony eszköz a klímaváltozás kutatásához. Képessége a fákban és a talajban felhalmozódott szén mennyiségének rögzítésére pontosabb mérést tesz lehetővé az emberi tevékenység ökoszisztémákra gyakorolt hatásának mérésére. A Sentinel-2-vel összehasonlítva, amely csak a lombkoronát elemzi, a Biomass az erdő teljes térfogatát képes értékelni.
Ezenkívül a gleccserkutatásban és a geológiai kutatásban való felhasználása új kutatási irányokat nyithat: az antarktiszi jégben megőrződött éghajlati történelemtől a sivatagok alatti vízkészletek azonosításáig. Bár még tesztelési fázisban van, ez a műhold máris megváltoztatja a bolygóról alkotott képünket. És ez még csak a kezdet.
