26 évvel ezelőtt az amerikai biomérnök Greg Lambrecht egy háztartási szükségletet alakított át egy eszközzé, amely megkönnyítette a borfogyasztást: feltalált egy készüléket, amely egy vékony tűvel átlyukasztja a dugót, argongázt fecskendez a palackba, és lehetővé teszi a bor kinyerését anélkül, hogy oxigén jutna bele. A készüléket „Coravin” néven hozta forgalomba. A spanyol La Vanguardia újságcikkében leírtak szerint minden egy este kezdődött, amikor csak egy pohár bort akart inni, de nem akarta kinyitni a palackot, mert attól tartott, hogy a bor megromlik. Kéznél volt egy tű, amelyet ő maga tervezett kemoterápiás kezelésekhez, és felmerült benne a kérdés: miért ne alkalmazhatná a gyógyászatban elsajátított precizitást a borra? Így született meg az a rendszer, amely lehetővé teszi, hogy pohárba töltsünk bort anélkül, hogy kinyitnánk a palackot.
Greg Lambrecht, biomérnök és egy eszköz feltalálója, amely megváltoztatta a borfogyasztás módját, nem nyitja ki a palackokat, hanem megszúrja őket. A bor kinyitása nélkül, levegő bejutása nélkül, semmit sem rontva szedi ki a bort. Azóta csinálja, hogy belefáradt abba, hogy vagy kinyit egy egész palackot, vagy egyáltalán nem iszik. Soha nem gondolta volna, hogy ebből a bosszúságból egy új eszköz születik, amely megváltoztatta több ezer ember – sommelier-k, gyűjtők, borbarátok – viszonyát a borhoz.
Az ötlet 1999 egyik éjjel született meg a kaliforniai otthonának konyhájában. Lambrecht egyik kezében egy tű volt – az egyik, amit a Johnson & Johnson számára tervezett kemoterápiás adagoló rendszerhez használt –, a másikban pedig egy üveg Rioja Crianza. Egyedül volt. Felesége terhes volt, nem ivott. „Csak egy pohárra vágytam” – meséli, hozzátéve, hogy ugyanakkor nem akarta kinyitni az egész palackot, hogy a bor ne romoljon meg. Ekkor feltette magának a kérdést: „Miért ne alkalmazhatnánk a gyógyászat pontosságát a borra?”
Így született meg a Coravin, egy eszköz, amely egy nagyon vékony tűvel átlyukasztja a dugót, argongázt fecskendez be, és lehetővé teszi a bor kivonását anélkül, hogy oxigén kerülne bele. Egyesek varázslatnak gondolhatják, de Lambrecht számára ez tiszta fizika.
A találmányának első prototípusa évekig nem hagyta el az otthonát. „A feleségem Barolót ivott. Én inkább a fehérborokat, a pezsgőt, másfajta italokat kedveltem. Mindenki azt ivott, amit akart. Anélkül, hogy vitatkoztunk volna, hogy melyik palackot nyissuk meg” – meséli. Fia, aki akkor még kisfiú volt, „boros szúnyognak” nevezte el a találmányt, és közel négy évig a forradalmi eszköz nem volt más, mint egy tárgy, amely megoldotta a nagyon különböző ízlésű felesége és ő közötti nézeteltérést.
Egy nap megmutatta egy barátjának, aki azt mondta: „Készíts nekem is egyet, kérlek”. Aztán jöttek a szomszédok, a barátok barátai, és palackokat cseréltek egy Coravinért. „Továbbra is a gyógyászati vállalkozásommal foglalkoztam, ez csak egy esti és hétvégi projekt volt, hogy boldoggá tegyem az embereket”, emlékszik vissza. Amíg végül úgy döntött, hogy komolyan megpróbálja: több ezer palackot vett, különböző borokkal, régiókkal, gázokkal és nyomásértékekkel kísérletezett. Megszállott lett. „Ez volt az egyetlen módja annak, hogy megbizonyosodjak arról, hogy a bor továbbra is úgy fejlődik, mintha mi sem történt volna” – magyarázza.
Amikor végre egyenként kinyitotta őket, valami elképesztővel találkozott: a bor még mindig ott volt, ugyanolyan élénk, mint korábban, a kísérletnek nyoma sem volt. „Ez volt életem egyik legizgalmasabb pillanata”, mondja, és biztosítja, hogy ez segített megerősíteni benne, hogy nem őrült. „Vagy legalábbis nem teljesen”.
Amikor végre merte megmutatni Coravinját a híres amerikai borbíró, Robert Parkernek, magával vitte egy palackot, amelyet 7 évvel korábban szúrt meg. Mielőtt megkóstolta a bort, Parker azt mondta neki, hogy nem hisz az ilyen kütyükben. Miután megkóstolta, azonban így kiáltott fel: „Ez pontosan olyan, mint tegnap”. És amikor megtudta, hogy a palack évek óta nyitva volt, így szólt: „Ez a legjobb dolog, amit a bor világában feltaláltak a kristálypohár óta”.
A találmány 2011-ben került az amerikai piacra. Lambrecht úgy gondolta, hogy körülbelül 1000 darabot fog eladni. De néhány nap múlva a híres spanyol séf és filantróp, José Andrés közzétett egy rögtönzött videót, amelyben a Coravint használta, és az egész világ felrobbant. „Megkértem, hogy ne vegyen fel semmit” – nevet. „De hát ő José Andrés. Felvette. És ez volt a legjobb, ami történhetett.”
Azóta a Coravin sok mindent megváltoztatott: megkönnyítette, hogy sok étterem kínáljon kiváló borokat pohárban, megnyitotta a kaput a kísérletezés előtt, és felforgatta azt az elképzelést, hogy a bort csak palackból szabad inni. „A hagyományok erősek, de meg lehet őket változtatni” – mondja.
Lambrecht nem a piacról beszél, hanem az élvezetről. „Szeretnék kedden iszogathatni egy pohár pezsgőt. Vagy egy fehérbort a vörös előtt. Anélkül, hogy három palackot kellene kinyitnom egyszerre.”
Ma idejét az orvostudomány és a bor között osztja meg. Továbbra is találmányokkal foglalkozik, még akkor is, ha az öt kontinensen utazik.
Legutóbbi szenvedélye a pezsgők világa volt: olyan Coravin-t akart kifejleszteni, amellyel a pezsgő nem veszíti el a buborékjait. 8 évébe került. „De most már egyszerre 6 üveg van nyitva otthon. És ihatok belőlük, amikor csak akarok”. Lambrecht nem hisz a kedvenc borokban, de vannak gyengéi.
Chamán –Krug, ha választhat – és a rodan-i vörösborok, mint például a Hermitage de Chave 1985, amelyet „bármelyik napra tökéletesnek” tart. Az osztrák fehérborokat, a sauvignon de Sancerre-t, az oregoni chardonnay-kat és minden olyan bort is kedvel, amely arra készteti, hogy megálljon és figyeljen.
