A német régészeti lelet, amely átírta a 7. századi felső osztályok történetét. Egy gyermek, egy rituálé és egy soha nem látott technológiaAz úgynevezett „Jégherceg” sírjának felfedezése Németország déli részén mérföldkőnek számít a régészet történetében. Egy kutatócsoportnak egy soha nem látott fagyasztási technika segítségével sikerült sértetlenül kiemelnie és tanulmányoznia egy középkori nemes gyermek sírját. A National Geographic szerint ez a felfedezés nemcsak egy több mint tizenhárom évszázaddal ezelőtti gyermek életének és halálának rekonstruálását teszi lehetővé, hanem fényt derít a temetkezési rituálékra és a középkori Európa felsőbb társadalmi rétegeinek szokásaira is.
A felfedezés részletei és régészeti háttér
2021-ben a Bajor Állami Műemlékvédelmi Hivatal (BLfD) szakértői egy csoportja a dél-németországi Mattsies lelőhelyen dolgozott, amikor kivételes leletre bukkant: egy körülbelül másfél éves gyermek sírját, amelyet egy kőből épült sírkamrában temettek el, és amely rendkívül jó állapotban maradt fenn.
A sír 670 és 680 között keletkezett, így a kisfiú a 7. században élt egy olyan régióban, amely korábban római villa volt, a National Geographic szerint.
A BLfD által vezetett csapat, Mathias Pfeil főigazgató felügyelete alatt, azonnal felismerte a temetés egyediségét. A kőből épített és mészhabarccsal lezárt sírkamra a korában szokatlan és rendkívül bonyolult módszer volt, ami arra utalt, hogy a gyermek magas társadalmi státuszú családból származott. Az ókori római villa területén való elhelyezkedés megerősítette azt a feltételezést, hogy elit körökből származott, ahol a temetkezési hagyományok helyi és idegen elemeket ötvöztek.
A fagyasztási technika leírása és jelentősége a megőrzés szempontjából
A lelet jelentős kihívást jelentett a régészek számára. A holttest és a kísérő tárgyak károsodásának elkerülése érdekében a kutatók egy eddig ismeretlen technikához folyamodtak: hirtelen fagyasztással befagyasztották az egész sírkamrát, jégtömbbe burkolva. Ez az eljárás lehetővé tette a teljes sír kinyerését és sértetlenül egy speciális laboratóriumba szállítását Bamberg városába.
A fagyasztási technika alkalmazása jelentős előrelépést jelentett a kényes régészeti leletek megőrzése terén. A sír és tartalmának integritásának megőrzésével a szakértők részletes vizsgálatokat végezhettek anélkül, hogy megváltoztatták volna a tárgyak eredeti elrendezését vagy a maradványok állapotát. A módszer, amely a fiúnak az „Eisprinz” (Jégherceg) becenevet hozta, a régészeti örökség megőrzésének innovatív példájaként került kiemelésre.
A vizsgálatok eredményei: adatok a gyermekről
A laboratóriumba kerülés után a maradványok elemzése lehetővé tette a gyermek életének és halálának alapvető aspektusainak rekonstruálását. A fogászati és DNS-vizsgálatok kimutatták, hogy kék szeme és világos haja volt, és valószínűleg abban a régióban született, ahol eltemették. Annak ellenére, hogy szoptatással táplálták, ami általában bizonyos védelmet nyújt az első életévekben, a kisfiú egy gyógyulatlan fülgyulladásból származó fertőzésben halt meg, ami a premodern társadalmakban gyakori halálok volt.
Az információk alátámasztják azt a feltételezést, hogy a sírmellékletek és a temetés típusa arra utalnak, hogy a gyermek magas társadalmi rangú családból származott. A kőkamra bonyolultsága és a mészhabarcs használata, amelyek az akkori időkben szokatlan és munkaigényes anyagok és technikák voltak, egyértelműen utalnak a család státuszára.
A temetkezési kellékek és a sírban talált tárgyak leírása
A gyermek holttestét állatbőrre fektették és kiváló minőségű ruhákba öltöztették: bőrcipőbe, nadrágba és hosszú ujjú, selyemcsíkokkal díszített lenvászon tunikába. A sajtó szerint ez utóbbi a Bizánci Birodalommal fennálló kapcsolatok révén juthatott a régióba, ami luxuscikké tette, amelyet kizárólag az elit tagjai viselhettek.
A személyes tárgyak között a gyermek ezüst karkötőket viselt a csuklóján és ugyanolyan fémből készült sarkantyúkat a lábán. Találtak még egy tokba zárt kardot, amelyet aranyberakások díszítettek, valamint egy darab szövetet, amelyen két aranycsík volt kereszt alakban elrendezve. A régészek szerint ez utóbbi arra utalhat, hogy a korabeli felső osztályok körében korán megjelent a kereszténység.
A sírkamra egyik sarkában a kutatók egy szőnyegen elrendezett tárgyakat találtak: egy bronz tálat, amelyben egy fésű volt, egy fából készült edényt, egy ezüsttel megerősített gömb alakú kehelyt, valamint mogyoró-, alma- és körte maradványokat. Csontokat is találtak, amelyek első vizsgálat után kutyához tartozónak tűntek, de későbbi vizsgálatok megerősítették, hogy egy malac csontjai voltak, amelyet valószínűleg ételáldozatként helyeztek el.
A leletek értelmezése: temetkezési szertartás és a tárgyak jelentése
A sírban talált tárgyak segítségével a szakértők rekonstruálni tudták a korabeli elit által gyakorolt temetkezési rituálé egyes elemeit. Pfeil egy hivatalos közleményben magyarázta a sírmellékletek jelentését: „A fésű tisztálkodásra szolgált, a bronz tál a kézmosáshoz, a faragott fa edények és az ezüst díszítésű poharak pedig az ünnepi étkezésekhez.”
A tárgyak elrendezése, valamint az élelmiszerek és edények jelenléte arra utal, hogy temetési bankettet tartottak, amelynek mély szimbolikus jelentése volt a közösség és a gyermek családja számára. A luxuscikkek, személyes tárgyak és ételáldozatok kombinációja tükrözi a halott fontosságát és azt a szándékot, hogy a korabeli hiedelmeknek és szokásoknak megfelelően biztosítsák számára a megfelelő átjutást a túlvilágra.
