2022. szeptember 26-án a NASA elképzelhetetlen űrbeli mérföldkövet ért el: egy űrhajót ütközött egy aszteroida holdjának felszínével annak pályáját eltéríteni, hogy olyan mechanizmusokat fejlesszenek ki, amelyek megvédhetik a Földet a jövőbeli fenyegetésektől.
A feladatot a DART (Double Asteroid Redirection Test) nevű misszió kapta, és a becsapódás célpontja a Dimorphos volt, egy körülbelül 160 méter széles hold, amely a Földtől körülbelül 11 millió kilométerre található Didymos nevű kisbolygóhoz tartozik.
A Dimorphosba való becsapódás, amely 6,4 kilométer/másodperces sebességgel történt, sikeresen csökkentette a műhold pályáját a Didymos aszteroida körül körülbelül 32 perccel, amit a NASA is megosztott és ünnepelt.
„Már az is siker lett volna, ha csak 10 perccel lassította volna, de valójában 32 perccel csökkentette. Ez döntő pillanat a bolygó védelme és az emberiség számára” – mondta az akkori amerikai űrügynökség vezetője, Bill Nelson.
Azonban egy nemrégiben a The Planetary Science Journalban megjelent, Tony L. Farnham vezette tanulmány mélyebbre ás a lehetséges következményekben, tanulmányozva a Dimorphosból az ütközés után kilökött anyagok terjedését és alakulását részletesen bemutató képeket.
A képeket a DART űrhajót kísérő szonda, az olasz aszteroida-képalkotó Cubesat Ligero Italiano (LICIACube) készítette, amely 29 és 243 másodperc között dokumentálta a becsapódás hatását.
A kutatók következtetéseikben „figyelemre méltó tényként” emelik ki azok a legfeljebb 7,2 méter átmérőjű kődarabok, amelyek másodpercenkénti 52 méteres sebességgel lettek kilökve.
„A 104 ilyen blokk térbeli eloszlásának elemzése arra utal, hogy valószínűleg nagyobb blokkok maradványai, amelyeket a DART szonda az ütközés első szakaszában szétroncsolt” – áll a tanulmányban.
A csillagászok azt is kiemelik, hogy az ezeken a sziklákban azonosított impulzus háromszor nagyobb volt, mint a DART szonda becsapódásakor, és ez az erő főként dél felé irányult, szinte merőleges a pályájára.
Mindezek alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy ezeknek a blokkoknak a kilökődése Dimorphos visszahúzódását okozta, ami bizonyos mértékben megváltoztathatta pályáját, enyhén Didymos egyenlítője felé dőlve.
Mindezek a megállapítások nagyon fontos információkat nyújtanak a jövőbeli küldetések számára, amelyek egy „kinetikus becsapódóval” kívánják eltéríteni egy aszteroida pályáját.
Egyelőre 2026-ig kell várni, hogy ellenőrizzék a tanulmány következtetéseit és részletesen értékeljék a DART-misszió következményeit, mivel abban az évben várhatóan megérkezik a Hera szonda, amelynek célja a becsapódás hatásainak mérése.
