A harvardi szakértő, Daniel Lieberman cáfolja azt a mítoszt, miszerint egy bizonyos életkortól kezdve kevesebb testmozgásra van szükség. Valójában éppen ellenkezőleg, és ezt antropológiai példákkal is alátámasztja. A legtöbb ember hihetetlenül természetesnek fogadja az öregedéssel járó panaszokat, mintha azok „normálisak” lennének. Nehezebb lépcsőzni, hamarabb elfáradunk, fáj a hátunk vagy a térdünk, hízzunk… „Ez az életkor”, mondjuk gyakran, pedig valójában azt kellene mondanunk, hogy „a mozgásszegény életmód következményei”. Ahogy Daniel Lieberman, a Harvard professzora és testmozgás szakértője elmagyarázza, „az evolúció során arra fejlődöttünk, hogy egész életünkben fizikailag aktívak legyünk”. Az idő előrehaladtával a mozgásról való lemondás nemcsak abszurd, hanem egészségünkre is veszélyes.
A nyugdíj nem létezett a kőkorszakban
Exercised című könyvében Daniel E. Lieberman az antropológia segítségével a sporttal kapcsolatos leggyakoribb mítoszokat cáfolja. A Harvard Gazette-nek adott interjújában az egyik legfontosabbnak azt tartja, hogy „65 éves kor elérése után normális, ha az ember lassít a tempón”.
Ez, biztosítja, „soha nem volt igaz a őseinkre. A nyugdíj nem létezett a kőkorszakban”. Sőt, inkább éppen ellenkezőleg. „A vadászó-gyűjtögető nagyszülők többet dolgoztak, mint a szülők, hogy több ételt szerezzenek gyermekeiknek és unokáiknak”.
Más szavakkal: „úgy fejlődtünk, hogy egész életünkben fizikailag aktívak legyünk”. Ez magyarázza, miért segít az egész életen át tartó aktivitás abban, hogy hosszabb életet éljünk és egészségesebbek maradjunk, amint azt az összes erre vonatkozó tanulmány is alátámasztja. Lieberman ezek közül Ralph Paffenbarger által végzett tanulmányt a volt harvardi hallgatókról említi. A tanulmány kimutatta, hogy „a testmozgást végző idős harvardi hallgatók halálozási aránya körülbelül 50%-kal alacsonyabb volt, mint a hasonló korú, ülő életmódot folytató társaiké”.
Lieberman szerint a halálozás csökkenésének titka abban rejlik, hogy „a testmozgás számos olyan javító és fenntartó mechanizmust indít be, amelyek ellensúlyozzák az öregedés hatásait”. Az ülő életmód megfoszt minket ezektől az „öregedésgátló mechanizmusoktól”. Ezért, állítja a szakértő, „a testmozgás egészségre gyakorolt jótékony hatása az élet előrehaladtával nem csökken, hanem nő”.
Miért nem sportolunk?
Lieberman szavait olvasva felmerül egy fontos kérdés. Ha igaz, hogy az ember számára természetes, hogy egész életében mozgásban maradjon, akkor miért olyan nehéz nekünk a testmozgás? A válasz ismét az antropológiában található.
„Nem vagyunk lusták, csak normálisak”, magyarázza Lieberman. Az őskorban az ember természetesen aktív volt, mert vadászni, gyűjteni vagy, ha előrehaladunk az időben, termelni kellett a túléléshez. A mozgás tehát mindennapi életünk elengedhetetlen része volt.
Ezért „az emberek úgy fejlődtek, hogy mozogjanak, fizikailag aktívak legyenek”. Lieberman szerint azonban ez az oka annak is, hogy amikor valakitől testmozgást kérünk, „arra kérjük, hogy válasszon valami alapvetően abnormálisat”. Az emberek ugyanis a túlélésért mozogtak. „Nincs értelme extra energiát pazarolni egy felesleges nyolc kilométeres reggeli futásra” – példázza a szakértő. A kalóriák szokásból történő elégetése a modern emberre jellemző, nem a DNS-ünkben van.
A probléma az, hogy ma már nem kell vadásznunk vagy gyűjtögetnünk, és kevesen foglalkoznak mezőgazdasággal, pláne a régi módszerekkel. Hogyan tudjuk tehát becsapni a természetünket, hogy aktívak maradjunk?
Az antropológia kulcsai
„Mivel a testmozgás orvoslás és kereskedelmi célokra való felhasználása nyilvánvalóan nem működik, úgy gondolom, hogy javíthatunk a helyzeten, ha evolúciós antropológusként gondolkodunk” – magyarázza Lieberman a Harvard Gazette-nek. Ne aggódjon, ehhez nem kell antropológus diplomát szerezni. Elég, ha három egyszerű tanácsot követ.
- Ne legyünk dühösek magunkra. „Ne érezzük magunkat bűnösnek, ha nincs kedvünk edzeni” – tanácsolja a szakértő –, „tanuljuk meg felismerni ezeket az ösztönöket, hogy legyőzhessük őket”. Amikor felállunk edzeni, ellenállást fogunk érezni a fejünkben. Kifogások keletkeznek, hogy ne tegyük meg. Ez természetes, normális. A fontos az, hogy trükköket találjunk, hogy elkerüljük „azokat a kis hangokat”, amelyek Lieberman szerint teljesen normálisak.
- Értsd meg a természetedet. Lieberman szerint az emberek két okból fejlődtek fizikailag aktívvá: „szükség volt rá, vagy társasági élvezetet jelentett”. Ha ezt megérted, átverheted a saját természetedet, hogy aktív maradj. Például másokkal együtt edzeni alapvető fontosságú lehet a kitartáshoz. Ezenkívül elkötelezettséget alakít ki a csoport iránt, és így „a kötelezettség”, teszi hozzá Lieberman, „szórakoztatóvá, társasággá és szükségessé teszi”.
- Se idő, se mennyiség. Végül Lieberman azt javasolja, hogy „ne aggódjunk az idő vagy a szükséges testmozgás mennyisége miatt”. Bár széles körben elterjedt mítosz, hogy az ember „örökös aktivitásra, maratonfutásra és olyan izmos testre lett teremtve, hogy könnyedén emeljen hatalmas sziklákat”, ez nem igaz. „Hetente mindössze 150 perc testmozgás (körülbelül 20 perc naponta) körülbelül 50%-kal csökkenti a halálozási arányt” – zárja a szakértő.
