Minden évben több ezer látogató érkezik az Everestre… és tonnányi szemetet hagy maga után. Az emberi ürüléktől a táborok maradványaiig, a világ legmagasabb hegye súlyos ökológiai válsággal küzd. De innovatív megoldások is vannak folyamatban.
A bolygó legmagasabb hegye, a Föld rengeteg problémával küzd a látogatói által hagyott hulladékok miatt. És nem csak a hegymászók ételmaradékaira, sörösdobozokra vagy üzemanyag-palackokra gondolunk, hanem az emberi ürülékre is.
Az Everest, a kaland és a teljesítmény szimbóluma, egy egyre növekvő probléma színhelye is: a hulladék. Elhagyott sátrak, palackok és szerves hulladékok halmozódnak fel az útvonalakon és a környéken. A hordárok és hegymászók erőfeszítései ellenére, hogy összeszedjék a szemetet, az igazi kihívás csak utána kezdődik.
Ma különböző helyi és technológiai kezdeményezések arra törekednek, hogy ezt a szeméthegyet fenntartható lehetőségekké alakítsák, a biogázüzemektől a művészeti újrahasznosító központokig.
Egy legendás csúcs… és egyre szennyezettebb
Vannak, akik a világ legmagasabb szeméthalmának nevezik. Alton Byers, a Coloradói Egyetem (Boulder, USA) Északi-sarkvidéki és Alpesi Kutatóintézetének geológusa azonban nem teljesen ért egyet ezzel.
Az igazi probléma a hegy környékén van, ahol több tucatnyi hulladéklerakó található a Sagarmatha Nemzeti Park (Nepál) falvai és üdülőtelepei mellett, az Everest szülőhelyén.
A világ első kalandcélpontja
1922-ben a brit Mount Everest expedíció tagjai közül több hegymászó megkísérelte elsőként megmászni a világ legmagasabb pontját, de nem jártak sikerrel. 1953-ban Edmund Hillary és Tenzing Norgay érte el elsőként a csúcsot. Azóta több ezer bátor utazó követte a nyomdokaikat.
Az 1990-es évek végén az Everest valójában a világ első kalandturisztikai célpontjává vált. Az utóbbi években a Sagarmatha Nemzeti Park (Nepál) évente átlagosan 150 000 látogatót fogad, akik közül több százan megmásszák a csúcsot, Byers szerint.
Azok a hegymászók, akik először érkeznek a hegy lábához, talán meglepődnek, amikor félig elásott sátrakra, üzemanyag-palackokra és más régi táborokból származó tárgyakra bukkannak.
Általában azonban a hordárok és a hegymászók a hegymászási szezon vége előtt megtisztítják a területet. „Csodálatos, hogy minden szemetet elvisznek és rendet raknak” – véli Byers. A probléma az, hogy mi történik azután a szeméttel.
Amikor a hulladék tudatossággá válik
Folyamatosan új megoldásokat találnak az Everest környékét elárasztó hulladékra. Az évente több ezer turistából néhányan úgy döntöttek, hogy maradnak, és mindent megtesznek a természetvédelmi terület hatékony és fenntartható megtisztításáért.
Például a Mount Everest Biogas projekt Gorak Shep, a hegy lábánál fekvő, 17 000 láb magasan található falu megtisztítására összpontosít.
A tervük az, hogy az emberi hulladékot egy anaerob lebontó rendszerbe irányítsák, amelyet a weboldalukon „egy hatalmas tartálynak” írnak le, „ahol mikroorganizmusok táplálkoznak a hulladékokból származó víz és baktériumok keverékéből. Így lebontják a hulladékot, és ezzel metánt és alacsony toxicitású szennyvizet termelnek”. Ez egy környezetbarátabb módszer a szeméttel való megbirkózásra.
Egy másik javaslat a Sagarmatha Next nevű nonprofit szervezeté, amely a környéken gyűjtött hulladékot újrahasznosítja és művészeti alkotásokká alakítja. Céljuk, hogy Namche Bazaar faluban egy hulladékgazdálkodási, művészeti és fejlesztési központot építsenek.
Jogszabályok és szabályozás: ki vigyáz az Everestre?
A tonnányi szemét eltávolításával párhuzamosan a nepáli hatóságok új szabályokat vezettek be az Everesten a környezeti hatások és a túlzsúfoltság ellenőrzése érdekében. 2025 januárjától a hegymászóknak több követelménynek kell megfelelniük: előzetes célpontként 7000 méter feletti csúcs, hivatalos szervek által kiállított orvosi igazolás, kötelező biztosítás és nepáli hegyi vezető alkalmazása az „nyolcezeres” csúcsokra induló expedíciókhoz.
Egy kulcsfontosságú intézkedés a hulladéklerakás: 2014 óta minden hegymászónak legalább 8 kg hulladékot, beleértve a székletet is, vissza kell vinnie, hogy visszakapja a 4000 dolláros letétet. Ezenkívül szageltávolítóval kezelt, biológiailag lebontható zsákokat osztanak ki, amelyek kötelezőek a magas táborokból származó emberi ürülék szállításához.
A végrehajtás azonban nem mentes a problémáktól. A közelmúltbeli esetek, például a vezető nélküli hegymászók, rámutatnak a helyszíni ellenőrzés nehézségeire.
Az Everest gazdasága: bevételek és hulladékok között
Az Everest-hegy turizmusa Nepál számára létfontosságú bevételi forrást jelent. Csak a hegymászási engedélyek évente több száz millió dollár bevételt hoznak. A főszezonban egy engedély ára 2023-ban körülbelül 11 000 dollár volt, de 2025 szeptemberétől 15 000 dollárra emelkedik. Ezenkívül a 150 000 hegymászó és turista közvetlen és közvetett munkahelyeket teremt: idegenvezetők, serpák, hordárok, szálláshelyek és helyi kereskedelem.
Ez a gazdasági fellendülés azonban jelentős ökológiai költségekkel jár. Csak a csúcsidőszakokban – április-május és október-november – a turisták becslések szerint több mint 4 tonna hulladékot termelnek naponta a nemzeti parkban. Ehhez hozzáadódik a emberi ürülék és a mikroműanyagok által okozott tartós probléma, amelyek szennyezik a talajt és a gleccsereket.
A dilemma egyértelmű: túlélheti-e az Everest a saját sikerét? Az engedélyek díjának emelése csökkenthetné a turisták számát és több forrást biztosíthatna a tisztításra és a természetvédelemre, de egyúttal korlátozná a gazdasági hozzáférést és megosztaná a hasznot a helyi lakosság között.
A felelősségteljes turizmus projektjei, mint például az öko-táborok vagy a művészi újrahasznosítás, ígéretes alternatívákat kínálnak. De a valódi egyensúly elérése politikai koordinációt, hulladékgazdálkodási infrastruktúrát és környezeti nevelést igényel. Csak így tarthatja fenn az Everest pompáját anélkül, hogy hulladéklerakóvá válna.
