A faj valószínűleg a barlang teljes sötétségéhez alkalmazkodott. Ez az első alkalom, hogy ilyen mutációt dokumentáltak a barlangban, ami különleges értéket ad a felfedezésnek.Egy szem nélküli rovart találtak egy távoli barlangban a nyugat-ausztráliai Nullarborban, egy tudományos expedíció során, amely meglepő példákat tárt fel az evolúciós alkalmazkodásra a föld alatti sötétséghez. A kutatók által egyedinek minősített lelet azt mutatja, hogy egyes rovarok úgy fejlődtek, hogy teljesen elvesztették a látásukat a fénytől mentes környezetben.
A felfedezést Jess Marsh, az Adelaide-i Egyetem entomológusa és arachnológusa tette, miközben egy több mint tíz kilométer hosszú barlangrendszert kutatott. A szakértő egy körülbelül két centiméteres, mumifikálódott darázst talált, amely szem nélkül, áttetsző szárnyakkal a sziklafalhoz tapadt. „Még soha nem láttam ehhez hasonlót” – mondta a tudós, miután először meglátta a leletet.
Az Ausztrál Barlangászati Szövetség együttműködésével végzett kutatás tizenegy barlangban lehetővé tette a föld alatti fajok tanulmányozását. A kutatásokat az Ausztrál Kutatási Tanács és a Hermon Slade Alapítvány finanszírozta, és öt helyszínen találtak releváns mintákat.
A darázs megtalálásának helyszínetöbb ezer gerinctelen maradványttartalmazott, amelyek meglepően sértetlen állapotban voltak: pókok, csótányok és százlábúak maradtak fenn a barlang sós körülményeinek köszönhetően. Néhányuk úgy tűnt, mintha mozgás közben halt volna meg. „Ez egy megállt világ, amelyet apró lények uralnak” – magyarázta Marsh, aki a helyet egy időben megfagyott természeti térhez hasonlította.
Egy időben megfagyott ökoszisztéma
Az első elemzések szerint a darázs valószínűleg a Pompilidae családhoz tartozik, amely pókok parazitálásáról ismert. Ez lehetőséget nyit egy ökológiai kapcsolatra olyan pókféle fajokkal, amelyek szintén alkalmazkodtak a föld alatti élethez és nem rendelkeznek látással. „Nagyon érdekes, ha külön fejlődtek, de a parazitizmus köti össze őket” – tette hozzá a kutató.
Ugyanezen expedíció során a tudósok élő példányokat is találtak szem nélküli pókokból. Az egyik egy sziklahasadékban lógott egy hálón, és a Tartarus nemzetséghez sorolták. Egy másik, robusztusabb, szőrös példány a tarantellák és más földalatti pókokhoz kapcsolódó Troglodiplura nemzetséghez tartozhat. Mindkettőt csak a Nullarbor régióban dokumentálták, és egyes szakértők úgy vélik, hogy kizárólag egyetlen barlangban élhetnek.
Tudományos jelentőségük ellenére a példányokat megtalált barlangok egy olyan területen találhatók, amelyet a Western Green Energy Hub, az ország legnagyobb megújuló energia projektjének helyszínéül javasoltak, amely több mint 3000 szélerőművet és hatmillió napelemet foglal magában 20 000 négyzetkilométeren.
A fejlesztő cég állítása szerint a közvetlen hatások a teljes terület kevesebb mint 5%-át érintik, és már dolgoznak egy térképezési rendszeren, hogy elkerüljék a karsztos képződmények károsodását. A tudósok és a barlangászok azonban figyelmeztetnek az ökológiailag rendkívül sérülékeny és még alig dokumentált területen végzett beavatkozások veszélyeire.
