A történet arról, hogyan maradt le egy részletes Isaac Newton-illusztráció, hogy a világ egyik legismertebb logójává váljon. Ma már nem tudjuk elképzelni egyetlen Apple-terméket sem az alma logója nélkül. Egyszerű, minimalista, tökéletes. És bár sok terméknél csökkentették a logó méretét, mint például az iMac esetében, továbbra is a világ legértékesebb vállalatát képviseli. De az igazság az, hogy az Apple egy teljesen ellentétes logóval indult: egy olyan részletes és díszes viktoriánus illusztrációval, amely mintha egy 19. századi mesekönyvből származna. Annyira eltért a ma ismert (és mindig emlékezetes) Apple-től, hogy mindössze hat hónapig maradt használatban.
Az Apple első logója minden volt, csak minimalista nem.
Ahhoz, hogy megértsük ezt a történetet, vissza kell mennünk 1976 áprilisába. Az Apple Computer Company éppen akkor jött létre, és mint minden vállalatnak, neki is szüksége volt egy vizuális arculatra. A feladat Ronald Wayne-re, az Apple harmadik, elfeledett társalapítójára hárult, aki olyat tervezett, ami egyáltalán nem hasonlított a mai logóra.
Ronald Wayne egy illusztrációt készített, amely Isaac Newtont ábrázolta, amint egy almafa alatt ül, és egy alma éppen a fejére esik. A terv viktoriánus díszítésű kerettel és egy szalaggal volt ellátva, amelyen az „Apple Computer Co.” felirat volt olvasható. Az Apple a gravitáció felfedezésének, a tudományos felvilágosodásnak és a világot megváltoztató egyszerű ötletek erejének pillanatával akart pozícionálni magát.
Gyönyörű volt. Művészi volt. Hogyan ne képviselhette volna az Apple-t? Nos, nem így történt.
Steve Jobs utálta azt a logót. Nem azért, mert csúnya volt, sőt, valójában műalkotás volt, hanem mert ellentétes volt minden tervezési elvével. Jobs már 1976-ban tisztában volt azzal, amit az iparág többi szereplője csak évtizedekkel később értett meg: a technológiában az egyszerűség nem csak esztétikai kérdés, hanem funkcionális is.
Ronald Wayne logójának több problémája is volt. Először is, lehetetlen volt kis méretben reprodukálni. Képzelje el ezt a részletes illusztrációt egy Apple Store ajtaján, és nézze meg távolról. Ugyanez volt a helyzet a reklámanyagokban, főleg a nyomtatott anyagokban, amelyeket akkoriban használtak. A részletek elvesztek, az olvashatóság eltűnt, és a vizuális hatás teljesen elmosódott.
Másodszor, nem működött különböző médiumokban. 1976-ban az Apple-nek olyan logóra volt szüksége, amely papíron, monokróm képernyőkön és az első televíziós reklámkísérletekben egyaránt jól működik. Wayne viktoriánus illusztrációja túl bonyolult volt.
De a mélyebb probléma filozófiai volt. Jobs nem akarta, hogy az Apple-t nosztalgikus vagy akadémiai vállalatnak tekintsék. Innovációt, jövőt és hozzáférhetőséget akart sugározni. A fa alatt álló Newton logó hagyományt és elmélkedést sugallt, nem pedig technológiai forradalmat.
Egy új logó, amely nem Jobs fejéből pattant ki
1977-ben, az Apple II (az első számítógép, amelyet az Apple nagykereskedelemben értékesített) megjelenése előtt Steve Jobs úgy döntött, hogy szakmai segítségre van szükségük. Felvette a kapcsolatot az Intel-lel, hogy ajánljanak neki egy marketingügynökséget, és így találtak rá Regis McKenna-ra, a szilícium-völgyi marketing egyik úttörőjére.
McKenna megértette a problémát. Az Apple-nek nem csak új logóra volt szüksége: olyan vizuális identitásra volt szüksége, amely kifejezi mindazt, amit az Apple II jelentett: egyszerűség, innováció, hozzáférhetőség és színek. Az Apple II ugyanis éppen azért volt forradalmi, mert az első számítógépek közé tartozott, amelyek színes képet tudtak megjeleníteni a képernyőn.
A tervezést Rob Janoffra bízták, egy tervezőre, aki még nem régóta dolgozott Regis McKenna cégénél, és fogalma sem volt arról, hogy hamarosan az egyik legismertebb logót fogja megalkotni. Janoff csak három utasítást kapott Jobs-tól: egyszerűnek, modernnek és felismerhetőnek kell lennie.
Janoff almát vett egy boltban a háza közelében, és két hetet töltött vázlatok készítésével. A folyamat egyszerűbb volt, mint amire egy ilyen ikonikus dolognál számítani lehetett. Alma sziluetteket rajzolt, arányokkal kísérletezett, különböző szögeket próbált ki. De volt egy probléma: az alma sziluettek túlságosan hasonlítottak más gyümölcsökre.
A megoldás egy harapás volt. Hirtelen a forma egyértelműen almává vált. A harapás eltüntette minden vizuális kétértelműséget, és további előnyként egy megkülönböztető elemet hozott létre, amely emlékezetessé tette a logót.
És itt jön az az elem, amely teljesen megváltoztatja a logó rejtett jelentéseiről szóló narratívát. Évtizedek óta spekulálnak a harapásról. A legnépszerűbb elméletek között szerepelt a számítógépes „byte” (bite/byte), az Édenkert tiltott gyümölcse, vagy akár Alan Turing, a modern számítástechnika atyja, aki mérgezésben halt meg.
Janoff eredeti logója hat színes sávból állt: zöld, sárga, narancs, piros, magenta és kék. A cél az volt, hogy az Apple-t összekapcsolják az egyik első színes képet megjelenítő számítógéppel. Azt akarták, hogy ezt mindenki tudja.
A színek választása sem volt véletlen. Pontosan megegyeztek az Apple II képernyőjén megjelenő hat színnel. Ez marketing volt, designnak álcázva: minden alkalommal, amikor valaki meglátta a logót, a termék technikai képességeinek bemutatását látta.
A logó azóta is fejlődött, de mindig megőrizte alapvető formáját és jellegzetes harapásnyomot. Az iMac G3 megjelenésével a logó áttetsző és kék lett, utalva a számítógép forradalmi kialakítására. Ezt követték az Aqua és a kristály változatok, majd a mai monokróm logó.
Minden változat tükrözte a korszak esztétikáját, de az alapforma változatlan maradt. Ez bizonyította, hogy Janoff valami időtállót alkotott: egy olyan dizájnt, amely elég egyszerű ahhoz, hogy alkalmazkodjon, de elég jellegzetes ahhoz, hogy megőrizze identitását.
Egy hat hónapos döntés öröksége
A döntés, hogy mindössze hat hónap után megváltoztatják a logót, elhamarkodottnak tűnhet, de alapvető fontosságú volt az Apple sikere szempontjából. Az Apple II kulturális jelenséggé vált, és sikere részben annak a vizuális identitásnak köszönhető, amely pontosan azt közvetítette, amit a termék képviselt: hozzáférhető, innovatív és szó szerint színes technológiát.
Ma, amikor meglátjuk a harapott almát a készülékeinken, egy 1977-ben tanult lecke eredményét látjuk. Nem a leegyszerűsítés a cél, hanem a komplex ötletek közvetítésének legközvetlenebb módjának megtalálása.
Isaac Newton viktoriánus logója művészet volt. A harapott alma logója pedig tiszta kommunikáció. Ez a különbség magyarázza, hogy az egyik hat hónapig tartott, a másik pedig már közel fél évszázada az egyik legismertebb szimbólum a világon.
