Egy tanulmányban értékelték a gátak építésének földrajzi hatását az elmúlt évszázadokban. Néhány évvel ezelőtt a NASA Reactive Propulsion Laboratory tudósai kiszámították, hogy a Three Gorges-gát, Kína hatalmas vízenergia-projektjének feltöltése olyan hatalmas vízmennyiség elmozdulásával jár, hogy a Föld napja 0,06 mikroszekundummal meghosszabbodik. A kínai gát mérete miatt egyedülálló, de csak egy a bolygónkat borító több tízezer víztározó közül.
Ezeknek a víztározóknak a globális hatását nemrég tanulmányozták.
A pólusok eltolódása. Egy új tanulmány bizonyítékot talált arra, hogy a gátak építése globális geológiai következményekkel járhat. Megállapították, hogy a gátak építése a bolygó földrajzi pólusainak kis eltolódását okozta.
Földrajzi pólusok? Gyerekkorunkban valószínűleg azt tanultuk, hogy bolygónk földrajzi és mágneses pólusai a megfelelő sarkvidéki régiókban találhatók. Bizonyára azt is tanultuk, hogy a mágneses pólusok idővel lassan eltolódnak, míg a földrajzi pólusok statikusak maradnak, és a Föld forgástengelyét alkotják.
Ez általában igaz, de nem teljesen pontos: a földrajzi pólusok is elmozdulhatnak. Ennek oka a Föld szerkezetében rejlik. Bolygónk nem egy egységes sziklatömb, hanem több koncentrikus rétegből áll.
Bár a külső réteg többnyire szilárd, a belső rétegek nem azok. Mint egy matrac a medence felett, a földkéreg „lebeg” a köpeny felett, ami azt jelenti, hogy többé-kevésbé függetlenül elmozdulhat az egyes esetekben ható fizikai erők hatására.
Tömegátrendeződés. Ezek az erők részben függnek a bolygó felszínén eloszló tömegektől, amelyek minden alkalommal megváltoznak, amikor megváltoztatjuk bolygónk földrajzi jellemzőit. Ezek a változások magukban foglalják a nagy víztömegek mocsarakba történő áthelyeződését, amelyek „normális” körülmények között a gátakkal elzárt folyókon keresztül visszatérnének az óceánba.
„Amikor a vizet gátakkal tartjuk vissza, nemcsak kivesszük a vizet az óceánokból, csökkentve a tengerszintet, hanem a víz tömege is másképp oszlik el a világon” – magyarázta sajtóközleményében Natasa Valenčić, a tanulmány társszerzője.
6862 víztározó. A kutatásért felelős csapat elemezte a 6862 víztározóban felhalmozódott víz hatását, amelynek térfogata kétszerese a Colorado-kanyon térfogatának. A csapat arra a következtetésre jutott, hogy 1835 és 2011 között ez a vízmennyiség a Föld forgástengelyét a bolygó felszínéhez képest csaknem egy méterrel eltolhatta.
Az eltolódás két szakaszra osztható. Az első szakasz 1835 és 1954 között volt, amikor a pólusok 20,5 cm-rel eltolódtak a 103. keleti meridián felé az európai és észak-amerikai gátépítések következtében. A második szakasz 1954 és 2011 között volt, amikor Ázsiában és Kelet-Afrikában domináltak az építési munkálatok, amelyek eredményeként a pólus 57 centiméterrel eltolódott a 117. nyugati hosszúsági meridián felé.
Több, mint víztározók. Ezeknek a földrajzi változásoknak a következményei nem olyan drámaiak: végső soron a tektonikus lemezek folyamatosan mozognak a lábunk alatt, bár ritmusuk általában lassabb. Azonban ezeknek a kis mozgásoknak a ismerete segíthet megérteni bizonyos geológiai folyamatokat és az ember hatását rájuk.
„Nem fogunk új jégkorszakba lépni azért, mert a pólusok összesen körülbelül egy méterrel eltolódtak, de ez hatással van a tengerszintre” – magyarázta Valenčić.
