A Connecticutban egy pajta padlásán évtizedekig elveszett művet nemrég restaurálták. A koloniális Brazília tájábrázolásának úttörőjeként számon tartott Frans Post jelentősége. A művészettörténet tele van rendkívüli leletekkel, de kevés történet ragadja meg annyira a képzeletet, mint egy mesterműé, amely évtizedekig egy rejtett sarokban feküdt, majd újra felbukkant, és ismét elbűvölte a világot. Ez a helyzet a „Vista de Olinda, Brasil, con ruinas de la iglesia jesuita” (Kilátás Olindára, Brazília, a jezsuita templom romjaival) című festmény esetében, amelyet 1666-ban Frans Post, a gyarmati Brazília tájábrázolás egyik úttörője festett. A vászon, amely évekig egy connecticuti padláson rejtőzött, nemrégiben restaurálták és újra a nyilvánosság elé került, ráadásul rekordot is döntött, amikor egy aukción több mint 7 millió dollárért kelt el.
Egy elveszett festmény megmentése és restaurálása
Közel harminc évvel ezelőtt találták meg ezt a festményt, amely a szennyeződés és az elhasználódás miatt szinte felismerhetetlen volt, egy connecticuti pajta padlásán. 1998 körül George Wachter, a Sotheby’s észak-amerikai és dél-amerikai elnöke felfigyelt a műre, és annak rossz állapota ellenére („piszkos, fekete, koszos volt, alig lehetett látni” – mesélte) gyanította, hogy fontos darabról van szó. Wachter meggyőzte Jordan és Thomas Saunders gyűjtőket, hogy 2,2 millió dollárért vásárolják meg a festményt, bízva annak rejtett potenciáljában.
A restaurálást a tapasztalt restaurátor Nancy Kriegre bízták, aki kémiai oldószerek és finom eszközök segítségével aprólékos tisztítási munkába kezdett a vásznon. A por és a szennyeződés rétegei alatt ismeretlen elemek kezdtek előbukkanni: mélykék ég, építészeti romok, emberi alakok és egzotikus állatok. A régóta rejtőzködő jelenet „Olinda, Brazília, a jezsuita templom romjaival” címmel került elő, és közvetlen kapcsolatot tárva fel a 17. századi holland gyarmati időszakkal Brazília északkeleti részén.
Frans Post: az amerikai tájképfestészet úttörője
Frans Post 1612-ben született Haarlemben, Hollandiában, művészcsaládban. 24 évesen meghívták Brazíliába John Maurice de Nassau kíséretében, aki akkor a holland gyarmat kormányzója volt. Post nyolc évet töltött Dél-Amerikában, és ő volt az első európai művész, aki részletesen dokumentálta a kontinens tájképeit.
Brazíliai tartózkodásából mindössze hét, helyszínen festett vászon maradt fenn, de amerikai tapasztalatai alapvető fontosságúak voltak későbbi pályafutása szempontjából. Európába visszatérve Post kereskedők, ügyintézők és más, az egzotikus tengerentúli országok iránt érdeklődő holland társadalmi tagok megbízásából dolgozott. Ez a niche tette őt egyedülálló művésszé, aki képes volt ötvözni a közvetlen megfigyelést és a képzelőerejét: kevés 17. századi európai festő dicsekedhetett azzal, hogy alapos ismeretekkel ábrázolta a gyarmati Brazília növény- és állatvilágát, valamint kultúráját.
Hírneve egyaránt nőtt azok körében, akik hűséges emléket akartak szerezni amerikai tartózkodásukról, és az új piacokon, ahol inkább Brazília egzotikus képe vonzotta őket, mint a topográfiai pontosság. Post mindkét közönséget ki tudta használni, olyan tájképeket festve, amelyek a dokumentáció és az álmodozás között mozognak.
Egy emblematikus mű jellemzői és tartalma
„Olinda, Brazília, jezsuita templom romjaival” tökéletesen megtestesíti a memória, a megfigyelés és a kreativitás szintézisét, amely Post érett műveit jellemzi. A festmény a már romokban álló jezsuita templomot, a Nuestra Señora de las Gracias-t ábrázolja Olindában, a holland Brazília egyik legfontosabb településén.Post részletes vázlatai a brazil növény- és állatvilágról lehetővé tették számára, hogy Dél-Amerika jeleneteit nagy részletességgel festse meg, még évekkel európai visszatérése után is (Wikimedia).
Az előtérben rabszolgák láthatók, akik nehéz kosarakat cipelnek, valamint az Újvilágra jellemző állatok: hangyász, tatuk, nagy gyíkok és még egy ananász növény is, mindannyian aprólékos pontossággal ábrázolva.
A jelenet a Beberibe folyó partján játszódik, kék égbolton úszó felhők alatt, olyan kompozíciót alkotva, amely a Sotheby’s szakértői szerint „inkább egy képzeletbeli tájkép, egy szeszély, mint egy szigorúan realista ábrázolás”. Ez a felismerhető elemek és lírai kompozíció keveréke mind a Brazíliában élt vásárlók, mind azok számára vonzó volt, akik csak a trópusi fantáziáról álmodtak.
Története, eredete és aukciós rekordja
A műalkotás útja éppoly figyelemre méltó, mint kivitelezése. Mielőtt Connecticutban felfedezték, a festmény több párizsi gyűjtő kezén is megfordult, köztük valószínűleg Joseph Fesch, Napóleon anyai nagybátyja. Miután egy magángyűjteménybe került, majd egy amerikai pajtában feledésbe merült, restaurálása és újraazonosítása jelentős hozzájárulásnak számít Frans Post katalógusához.
A mű a Sotheby’s aukciójára került, és kevesebb mint két perc alatt több mint 7 millió dollárért kelt el, beleértve a költségeket, ami abszolút rekordot jelent Post művei között. Az aukciós ház régi festményekért felelős igazgatója, David Pollack, hangsúlyozta, hogy ez „az egyik legjobbja”. Az amerikai gyarmati festészet iránti megújult érdeklődés és a mű történetének figyelmeztető felhívása hozzájárult ahhoz, hogy ez a emblematikus mű visszanyerje helyét a világművészet kincsei között.
