Az emberi test a halál után szinte azonnal elkezd átalakulni. Különösen a lágy szövetek bomlanak gyorsan a szervezetben élő baktériumok, enzimek és mikroorganizmusok együttes hatására. A hő, a nedvesség vagy a szabad levegőnek való kitettség felgyorsíthatja a folyamatot, míg a szélsőséges hideg vagy az oxigénhiány drámaian lelassíthatja. Normális körülmények között azagy bomlása néhány óra alatt megkezdődik, és alig hagy nyomot. Egy törökországi lelet azonban minden előrejelzést felülmúlt.A rejtélyes „Sárkányember” denisovai DNS-sel rendelkezett, ami végre lehetővé teszi arcának rekonstruálását.
Egy régészeti lelet felforgatja mindazt, amit az emberi bomlásról tudtunk
Egy régészcsoport a Seyitömer Höyük lelőhelyen talált az egyik legjobban megőrzött emberi agyat a bronzkorból. A nyugati régióban történt leletből kiderült, hogy az agyszövet egy körülbelül 4000 évvel ezelőtt elhunyt személyé volt. Bár a lágy szervek ilyen régi korból való megőrzése nagyon ritka, a kutatók olyan részletességgel tudták elemezni az agy szerkezetét, amely ilyen korú maradványoknál elképzelhetetlen.
A zürichi tudósok által vezetett utólagos elemzés szerint a megőrzött állapot lehetővé tette az agy frontális és temporális részének azonosítását. Ez lehetőséget nyújtott az őskori emberek egészségének vizsgálatára, a lehetséges vérzések és a degeneratív betegségek jeleinek felkutatására. Frank Rühli, történeti anatómia szakértő a HOMO – Journal of Comparative Human Biology folyóiratban 2014-ben megjelent tanulmányában kijelentette, hogy „a megőrzöttségi állapot és az életkor együttesen rendkívüli”.
Más esetektől, például az Andokban természetes módon mumifikálódott inkai kislánytól eltérően, a török agy megőrződése nem a hidegnek volt köszönhető. A jelek egy erőszakos természeti jelenségek sorozatára utalnak. A Haliç Egyetemről Meriç Altınoz vezette kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy az illető egy földrengés során halt meg, amely elpusztította települését. A romok gyorsan eltemetődtek, és nem sokkal később tűz terjedt el a törmelékben.
A környezeti feltételek ugyanolyan szélsőségesek voltak, mint kedvezőek a szövetek megőrzése szempontjából
A szélsőséges hő, az oxigénhiány és az azt követő páratartalom csökkenés kombinációja döntőnek bizonyult. Az agyi szövetek a koponyán belül megfőtek, amelyet a romok lezártak. Az idő múlásával a szellőzés nélküli környezet megakadályozta a szokásos bomlást. Ehhez hozzájárult a talaj összetétele is, amely alumíniummal, káliummal és magnéziummal volt telítve. Ez az ásványi keverék elősegítette az adipocera kialakulását, egy viaszos anyagot, amely segít megőrizni a lágy szövetek alakját évszázadokig.
A biokémiai és üledékvizsgálatok segítségével meg lehetett érteni a környezet egyedi körülményeit. Altınoz és csapata a csontvázak mellett elszenesedett faanyag maradványokat talált, ami megerősítette a tűz jelenlétét. Ez a hamuréteg még jobban elszigetelte a környezetet, és hozzájárult ahhoz, hogy az agy meglepő állapotban maradt fenn.
