Paleontológiai felfedezés egy új őskori emlősfajra derített fényt a texasi Big Bend Nemzeti Parkban.A felfedezést évtizedekkel ezelőtt tették, de elemzés hiányában senki sem tudott róla.A tudósok nemrég megerősítették egy teljesen új őskori emlősfaj felfedezését Texas területén. A lelet évtizedekig tanulmányozatlanul maradt egyetemi laboratóriumokban, mígnem végül felfedték titkát.A faj tudományos neve Swaindelphys solastella, és egy emlős, amely körülbelül 60 millió évvel ezelőtt élt a régióban. Ez az állat a metatheria csoportba tartozott, egy evolúciós ágba, amelybe a modern erszényesek, mint az oposszumok és a kenguruk, valamint kihalt rokonai tartoznak.
A feledésbe merült felfedezés
A modern paleontológia gyakran így működik: a fosszilis maradványok évekig várnak, mielőtt felfedik valódi jelentőségüket. Judith Schiebout, a Louisiana Állami Egyetem munkatársa évtizedekkel ezelőtt gyűjtötte össze ezeket a példányokat, de soha nem volt alkalma őket teljes körűen elemezni.Kristen Miller, a Kansasi Egyetem Biodiverzitási Intézetének doktorandusz hallgatója úgy döntött, hogy megvizsgálja a molárisokat és az állkapocsdarabokat. „Összehasonlítottam sok más, ugyanabból az időszakból származó erszényessel, hogy megnézzem, melyikhez állnak legközelebb” – magyarázta Miller, a tanulmány vezető szerzője.A kutatók megállapították, hogy a Swaindelphys solastella nagyobb volt, mint a nemzetség többi tagja, bár mérete megegyezett egy mai sündisznóéval. „Mivel Texasban minden nagyobb, ez talán nem meglepő” – kommentálta Chris Beard, a tanulmány társszerzője.
Miller kiemelte, hogy ezek a példányok „nemcsak a legnagyobb metatheriumok ebből az időszakból, hanem a legfiatalabbak is, amelyeket a legdélibb szélességi fokon találtak”. Ez a kombináció teszi a felfedezést értékessé a prehisztorikus fajok elterjedésének megértése szempontjából.
Egyedülálló jellemzők
A paleontológia szakértői úgy vélik, hogy a Swaindelphys valószínűleg hasonlóan viselkedett, mint az első főemlősök. „Ezek a marsupialok valószínűleg ökológiai analógjai az első főemlősöknek” – állította Beard.
A csapat azt vizsgálja, hogy az ősi táj jellemzői hogyan alakították a fajok elterjedését. „Az a feltételezésünk, hogy a folyómedrek változása jelölte meg az ősi erszényesek és főemlősök élőhelyének határait” – magyarázta Miller.
A texasi fosszilis maradványok fontos nyomokat adhatnak ezekről az őskori elterjedési mintákról. Miller hozzátette, hogy a jövőbeli kutatások azt fogják vizsgálni, hogy vannak-e jelentős különbségek a potenciális határ mindkét oldalán.
