Ha elbúcsúzol ezektől a szokásoktól, megnyílik az ajtó egy szabadabb, teljesebb és boldogabb élet felé, még 60 év után is, vagy éppen akkor. A 60. életév elérése nem feltétlenül jelenti a visszavonulást vagy az önmagunknak szabott korlátokat. Valójában ez az időszak lehet az egyik legteljesebb és legkielégítőbb, ha néhány változtatást hajtunk végre az élethez való hozzáállásunkban és önmagunkkal való kapcsolatunkban. Konkrétan a kulcs bizonyos szokások feladásában rejlik, amelyek bár ártalmatlannak tűnnek, valójában megfoszthatnak minket a jólléttől.
Az első ilyen szokás az a gondolat, hogy van egy korhatár, ameddig tanulhatunk vagy kezdhetünk el valami újat. Annyira igaz ez, hogy a „már késő” gondolat csak a stagnálást táplálja, pedig a valóságban soha nem késő. Éppen ellenkezőleg, az évek bölcsességet és perspektívát hoznak, amelyek tökéletes szövetségesek, ha új élmények, készségek vagy szenvedélyek felé nyitunk.
Ezenkívül fontos, hogy ne éljünk a múltban. Bár természetes, hogy nosztalgikusak vagyunk, a múltba kapaszkodás megakadályozza, hogy elfogadjuk önmagunkat. A változások elfogadása, bár nem mindig könnyű, lehetővé teszi, hogy jobban alkalmazkodjunk és új módokat találjunk az élvezetre. Egy másik alapvető pont, hogy ne hanyagold el a testedet. Bármely életkorban, de különösen 60 év felett, a jó táplálkozás, a napi mozgás és az egészségre való odafigyelés olyan döntések, amelyek közvetlenül hatnak a jólétre.
Ugyanezen a vonalon meg kell tanulni elengedni a haragot. A múlt negatív érzelmeinek cipelése nehéz teher, amely hatással van az érzelmi egyensúlyra. A megbocsátás, még ha nem is felejtünk, hatékony módja annak, hogy helyet teremtsünk a belső békének. Hálásnak lenni azért, amink van, szintén fontos szerepet játszik. A hála segít értékelni a mindennapokat, a kis dolgokat, az állandóságot. És ez megváltoztatja a perspektívát.
Fontos megjegyezni, hogy nagyon fontos, hogy ne hagyjuk fel a hobbijainkat. Az olvasás, a festés, a tánc vagy bármely más tevékenység, amely felébreszti a belső szikrát, pozitív hatással van az érzelmi és mentális jólétre. Végül, abba kell hagyni a visszatekintő életmódot. Az, hogy aggódunk amiatt, amit nem tettünk meg vagy amit elvesztettünk, megakadályozza, hogy élvezzük a jelent. A jelen pillanatban zajlik az élet, és ha oda összpontosítunk, valódiabb és tartósabb boldogságot élhetünk meg.
