Századok után a víz alatt a legendás alexandriai világítótorony egy ambiciózus francia-egyiptomi régészeti projektnek köszönhetően kezd felfedni titkait. Az alexandriai világítótorony új életre kel, miután 22 hatalmas tömböt találtak a tenger fenekén. Fantáziaábrázolás. Fotó: ChatGPT-4o/Christian PérezKözzétette: Christian PérezTudományos és történelmi ismeretterjesztő szerkesztő
A kép lenyűgöző: úszó daruk emelik ki a tengerfenékről hatalmas gránittömböket, amelyek közül néhány 80 tonnát is meghalad, és amelyek egykor az ókor egyik leglenyűgözőbb műemlékének részét képezték. Több mint kétezer év történelem után az alexandriai világítótorony egy része, a hellén mérnöki művészet szimbóluma és az ókori világ hét csodájának egyike, újra napvilágot látott. Ez a látványos művelet egy régészeti expedíció keretében valósult meg, amelyet Isabelle Hairy, a francia Centre National de la Recherche Scientifique (CNRS) kutatója és építészmérnök vezetett, a Centre d’Études Alexandrines (CEAlex) együttműködésével és az egyiptomi Turisztikai és Régészeti Minisztérium felügyelete alatt.
A műveletet, amelyet a Fondation Dassault Systèmes részletesen dokumentált és sajtóközleményében is közzétett, a víz alatti régészet egyik mérföldkövének tekintik. Nem kevesebb, mint 22 monumentális tömböt emeltek ki az alexandriai kikötő fenekéről: ajtókeretek, hatalmas ajtószárnyak, alaplapok és küszöbök, amelyek az ókori világítótorony ünnepélyes bejáratát alkották. Még egy eddig ismeretlen szerkezet is a felszínre került: egy egyiptomi stílusban díszített pilon, amely a hellenisztikus korban készült, és valószínűleg szimbolikus vagy rituális bejáratként szolgált a toronyhoz.
Ezek a leletek, amelyek a víz alatt töltött évszázadok ellenére rendkívül jó állapotban maradtak fenn, nem egyszerűen múzeumokban kerülnek majd elhelyezésre. Minden tömböt aprólékosan beolvasnak fejlett fotogrammetriai technikákkal, hogy azokat egy ambiciózus digitális rekonstrukcióba integrálják, amelynek célja a világítótorony eredeti dicsőségének visszaadása. Ez a rekonstrukció – a műemlék „digitális ikertestvére” – régészek, mérnökök és technológiai önkéntesek együttműködésének eredményeként valósul meg, akik úgy dolgoznak, mintha egy hatalmas régészeti kirakós játékot oldanának meg.
A földrengés okozta összeomlástól a virtuális feltámadásig
A III. század elején, II. Ptolemaiosz Filadelfosz uralkodása alatt épült alexandriai világítótorony sokkal több volt, mint egy egyszerű világítótorony: a tudás, a hatalom és a kozmopolitizmus szimbóluma volt a Nagy Sándor által alapított városban. A knidoszi építész, Sóstratos tervezte, magassága meghaladta a 100 métert, ami a középkorig az ember által épített legmagasabb építménynek számított. Fényét, amelyet valószínűleg olaj- vagy faégetők tápláltak, bronz- vagy réz tükrökkel tükrözték vissza, és több tíz kilométerre is látható volt a tengeren.Összesen 22 hatalmas kőtömböt emeltek ki az egykori alexandriai világítótorony víz alá süllyedt romjaiból az egyiptomi partoknál. Fotó: GEDEON Programmes/CEAlex
Évszázadokon át vezette a Földközi-tengeren hajózókat a torony körül húzódó veszélyes vizekena Faros-sziget, ahol a torony állt. De sorsa a 14. századtól drámaian megváltozott, amikor egy sor földrengés elpusztította az egyiptomi partok nagy részét, és véglegesen megdöntötte a szerkezetet. Ezt követően a világítótornyot kőbányaként hasznosították: köveit más építményekbe építették be, például a mameluk szultán Qaitbay erődjébe, amelyet 1477-ben emeltek ugyanazon a helyen.
Bár romjai egy része már az 1960-as évektől látható volt a víz alatt, csak 1995-ben indult az első szisztematikus kutatás a víz alatti maradványok tanulmányozására, Jean-Yves Empereur francia régész vezetésével. Azóta több mint 3000 építészeti leletet regisztráltak, köztük szobrokat, oszlopokat és óriási kőblokkokat. Az elmúlt évtizedben több mint 100 ilyen elemet digitalizáltak a helyszínen, és most, ezzel az új mentési kampánnyal, újabb lépést tettek a teljes rekonstrukció felé.
Tudomány, történelem és technológia az örökség szolgálatában
A jelenlegi projekt, amely a „PHAROS” nevet viseli, sokkal több, mint egy ásatás. Ez egy multidiszciplináris erőfeszítés, amely ötvözi a régészetet, a művészettörténetet, az építészetet, a numizmatikát, az egyiptológiát és a digitális mérnököt. Az egyik fő célja nemcsak a világítótorony építésének megértése, hanem annak okainak és összeomlásának feltárása, valamint annak szimbolikus jelentőségének megismerése az egyiptomi és a hellenisztikus világ történelmében. Ehhez a csapat nemcsak fizikai maradványokat gyűjt, hanem történelmi hivatkozásokat, irodalmi leírásokat, érméket és művészeti ábrázolásokat is, amelyek bár szétszórtak és gyakran ellentmondanak egymásnak, mégis lehetővé teszik a elveszett műemlék teljesebb képének rekonstruálását.
A Dassault Systèmes önkéntes mérnökei, akik az űrhajózási iparban általánosan használt digitális szimulációk szakértői, lelkesen vállalták a kihívást. Az egyes blokkok digitalizálásának és a 3D-s szimulációknak köszönhetően a világítótorony darabjait virtuális környezetben kezdik összeállítani. A cél nem csupán egy digitális makett létrehozása, hanem egy valódi, magával ragadó élmény, amely lehetővé teszi, hogy bárki meglátogassa a világítótornyot, mintha 2000 évvel ezelőtt sétálna a folyosóin.
Ezzel párhuzamosan a GEDEON Programmes, a neves francia történelmi és tudományos dokumentumfilm-gyártó cég finanszírozta a logisztikai művelet egy részét – beleértve a blokkok emeléséhez szükséges bárkát és darut – és dokumentálta az egész műveletet egy új, 90 perces dokumentumfilmhez, amelyet még ebben az évben sugároz a France Télévisions csatorna.
Az alexandriai világítótorony újjáépítése nemcsak régészeti mérföldkő, hanem a nemzetközi együttműködés erejének bizonyítéka is, amelynek célja a múlt emlékeinek helyreállítása és megőrzése. Minden egyes tengerből kiemelt tömb és digitálisan összeillesztett töredék nemcsak egy tornyot épít fel, hanem egy egész korszakot: a ptolemaioszi Egyiptomét, amelyben a tudomány, a művészet és az építészet egy olyan civilizáció ösztönzésére egyesült, amely egyaránt a Nílusra és az Égei-tengerre tekintett.TörténelemÍgy néznének ma az ókori világ hét csodája a ChatGPT-4o szerintEugenio M. Fernández AguilarChristian Pérez
Ez a projekt nemcsak az ókor egyik legemblematikusabb műemlékének ad vissza főszerepet, hanem egy új korszakot is jelöl a örökség megőrzésében: egy olyan korszakot, amelyben a történelem a 21. század eszközeivel rekonstruálható, és ahol a fizikai korlátok már nem akadályozzák az ókori világ csodáinak újjáéledését.
Ami alig néhány évtizeddel ezelőtt örökre elveszettnek tűnt, ma újra ragyog, még ha csak digitális fény formájában is.
