Az elmúlt hónapokban körülbelül 20 esetet regisztráltak, amikor a Mobula mobular fajhoz tartozó példányok – mélytengeri és nyílt tengeri szűrőhalak – vetődtek partra Spanyolországban, 14-et Olaszországban és 6-ot Franciaországban: a szakértők nem ismerik az okokat, és ezt egyelőre még nem meghatározott tényezők kombinációjával magyarázzák. Ami nyugodt napnak indul a parton, pillanatok alatt felejthetetlen kalanddá válhat. Elég belemártani a lábunkat a vízbe, és hirtelen megjelenik a látómezőnkben egy hatalmas, csendes és elegáns lény, amely a part közelében úszik. A Mobula mobular, a világ második legnagyobb manta, amely szárnyfesztávolsága elérheti az öt métert, súlya pedig meghaladhatja az egy tonnát, lenyűgöző állat, amely egyedülálló élményt nyújt. De nem lenne szabad ott lennie.
Az ilyen találkozások ritkák, és éppen ezért sokáig emlékezetesek maradnak. Természetesen felmerül a kérdés, hogy miért úsznak ezek a hatalmas tengeri állatok olyan közel a partokhoz, amikor normális körülmények között a mélyben, távol az emberektől tartózkodnak. Valójában, ha ilyen közel jelennek meg a fürdőzőkhöz, az azt jelenti, hogy valami történik.
A jelenlegi helyzet megerősíti, hogy a Földközi-tenger már nem olyan, mint néhány évvel ezelőtt. A szezonok, az áramlatok és a vándorlási útvonalak sok faj esetében egyre kiszámíthatatlanabbá válnak. Ezért, amikor egy hatalmas mantaraga csak néhány méterre jelenik meg a napernyőktől, ennek a jelenségnek ismeretlen okai lehetnek. A természet nem beszél szavakkal, de üzenetei meghallhatók azok számára, akik hallani akarják őket.
Miért úsznak a mantaragák a partra?
A cápák és a rája gyakran előfordulnak a Földközi-tengeren, különösen a meleg hónapokban. Közülük kiemelkedik a Mobula mobular, egy szűrőhal, amely általában a nyílt tengeren él, és az IUCN (Nemzetközi Természetvédelmi Unió) besorolása szerint veszélyeztetett faj.
Az elmúlt években növekedett a cápák megfigyeléseinek száma a Földközi-tenger partjain, mind a félszigeten, mind a Baleár-szigeteken. Ezt megerősíti a valenciai Oceanogràfic óceánárium, ahol azt magyarázzák, hogy a tendencia nem korlátozódik csak ezeknek az állatoknak a jelenlétére, hanem a regisztrált partra vetődések számára is. A valenciai óceánárium szakértője szerint „két példány elpusztult, a többit visszavitték a tengerbe”.
Példátlan jelenség és a tudósok reakciója
A szokatlan helyzet egy speciális munkacsoport létrehozásához vezetett, amely különböző spanyol mediterrán szervezetek képviselőiből áll, és célja a jelenségre adott reakció koordinálása. A szakértők véleménye szerint a jelenleg legvalószínűbb hipotézis az, hogy a partra sodródás még nem meghatározott tényezők eredménye, mivel az esetek nem követnek egyértelmű mintát.
„Nem tudjuk az okát, de nagyon közel úsznak a partra, és partra sodródnak. A mentőállomásokon segítünk és megmentjük ezeket az állatokat, és azokat, amelyek elpusztultak, boncoljuk, hogy megértsük ezt a szokatlan jelenséget” – mondja a szakértő. A csoport kidolgozott egy cselekvési tervet, és patológiai és ökológiai elemzéseket végez, hogy kiderítse, milyen tényezők játszhatnak szerepet. „Hasonló helyzet még nem fordult elő sem a Földközi-tengeren, sem a bolygó más részein” – teszi hozzá a szakértő.
A parton talált tetem boncolása nem hozott eredményt: a gyomor üres volt, az állat testén nem volt sérülés vagy emberi beavatkozás nyomai. A több mint két méter hosszú nőstény egyszerűen meghalt. Simona Clo, a Life projekt koordinátora (az Európai Unió környezetvédelmi projektek finanszírozására, valamint a környezetvédelmi politika és jogszabályok kidolgozására szolgáló eszköze) egyértelműen kijelentette, hogy ilyen dolgok nem történhetnek meg.
Mit tegyünk, ha mantát találunk a tengerparton?
Ha mantát találunk a parton, a szakértők azt javasolják, hogy minél hamarabb értesítsük a hatóságokat a 112-es telefonszámon.
A gyors reagálás döntő lehet a mentési művelet sikerében. Fontos továbbá, hogy ne közelítsünk az állathoz, ne érintsük meg és ne próbáljuk meg saját magunk visszajuttatni a vízbe, hogy ne fokozzuk a stresszét és ne tegyük veszélybe az embereket. „Így nem sodorjuk magunkat veszélybe és nem rontjuk az állat helyzetét” – hangsúlyozza Crespo. A biztonságos távolság tartása és az állat megfigyelése megkönnyíti a szakemberek munkáját.
