Ez egy olyan kérdés, amely úgy hangzik, mintha egy baráti beszélgetésből származna: „Miért nem szerelnek egy óriási ejtőernyőt a repülőgépekre, ha valami baj történik?”. A válasz, mint oly sokszor, a méret, a súly és az aerodinamika. De van egy részlet, amelyet gyakran figyelmen kívül hagynak: ez az ötlet már nem csak egy kérdés. Az Egyesült Államok egyik sarkában egy repülőgépgyártó úgy döntött, hogy megpróbálja. És sikerült. Ma repülőgépei alapfelszereltségként tartalmaznak egy rendszert, amely képes ballisztikus ejtőernyőt kibocsátani, amely megmentheti az összes utas életét.
A cég, amelynek ez sikerült, a Cirrus Aircraft, és évtizedek óta tervez könnyű repülőgépeket az általános légi közlekedés számára. Ötletük ugyanolyan egyszerű volt, mint forradalmi: egy ballisztikus ejtőernyőt építettek közvetlenül a repülőgép törzsébe, a repülőgép tervezésének részeként. Nem kiegészítőként, nem opcionális felszerelésként. Szériafelszereltségként. A rendszer neve CAPS, ami a Cirrus Airframe Parachute System rövidítése, és mind az SR sorozatban, mind a Vision Jetben megtalálható, egy turbóventilátoros motorral felszerelt, öt utas és a pilóta számára kialakított repülőgépben.
Ez az ejtőernyő nem tartozék, hanem a repülőgép része.
A CAPS működése ugyanolyan egyszerű, mint a célja: életeket menteni, amikor minden más kudarcot vall. A törzs felső részén, közvetlenül a pilótafülke mögött egy lezárt kapszula rejtőzik, amelyben egy nagy ejtőernyő található. Súlyos vészhelyzet esetén a pilótának csak meg kell húznia egy T alakú kart a pilótafülke tetején. Másodpercek alatt egy kis rakéta kilövi a ejtőernyőt, amely kinyílik és lassítja a repülőgép zuhanását, amíg a földre nem ér.
Természetesen vannak feltételek. A rendszert nem szabad 600 láb (kb. 180 méter) magasság alatt aktiválni, és hatékonysága sokkal nagyobb, ha 600 és 2000 láb között nyílik ki. Ezen a magasság felett a pilóta több időt kap a helyzet felmérésére és a döntés meghozatalára, de a rendszer továbbra is érvényes lehetőség, ha a helyzet megköveteli.
A CAPS története nem egyik napról a másikra alakult ki. Az 1990-es évek közepén a Cirrus mérnöki csapata Paul Johnston vezetésével elkezdett dolgozni egy ötleten, amely akkoriban őrültségnek tűnt: egy teljes ejtőernyő-rendszer adaptálása egy könnyű repülőgéphez. Inspirálta őket egy korábbi prototípus, amelyet a ballisztikus ejtőernyők gyártására szakosodott BRS (Ballistic Recovery Systems) cég fejlesztett ki, és amely már kipróbált hasonló megoldásokat olyan repülőgépeken, mint a Cessna 150.
1998-ban a Cirrus elvégezte az első valódi tesztet a dél-kaliforniai sivatagban. A rendszer aktiválását egy katonai pilóta végezte. Ez a teszt döntő jelentőségű volt: bebizonyította, hogy a koncepció működik. Ettől kezdve a Cirrus a rendszer központi elemeként integrálta első nagy sorozatgyártású modelljébe, az SR20-ba. Nem kiegészítőként, hanem a kezdetektől fogva tervezett szerkezeti elemként.
A CAPS rendszer tanúsítása óta több mint száz alkalommal aktiválták vészhelyzetekben. A COPA adatai szerint 2025 júniusáig 136 bevetést regisztráltak. Ezek között vannak olyan történetek, amelyekben az emberek motorhiba, irányíthatóság elvesztése vagy extrém időjárási körülmények között is túléltek.
Hivatalos honlapján a Cirrus azt állítja, hogy rendszerük több mint 250 embert hozott haza élve. Néhány történet különösen megrázó. Mint például Greg Huntleyé, a Cirrus repülőgép pilótájáé és tulajdonosáé, aki 2014. október 22-én motorhibát szenvedett. Beindította a CAPS-t, és sikerült leszállnia a repülőgéppel, amely a ejtőernyőn lógott. Sérülés nélkül megúszta.
Huntley hetente repült munkája miatt. Charlotte-ban, Észak-Karolinában volt a bázisa, és bár soha nem volt repülésrajongó, elismerte, hogy ez a közlekedési mód rengeteg időt takarít meg neki. 2014. október 22-én úgy szállt fel, mint bármelyik másik napon. Néhány perc repülés után, körülbelül 5000 lábon magasságban, a motor hirtelen leállt. „Mielőtt vészjelzést adtam, azt gondoltam: öt percem van” – emlékezett később.
Egyértelmű döntést hozott: ha 3000 lábon még mindig nem látja a földet, beveti az ejtőernyőt. És így is tett. Az ég a szélvédőn keresztül teljesen fekete volt, ezért rádión jelentette, hogy beveti a CAPS-t. „Sok gyereket és szüleiket vittem már első repülésükre. Mindig elmagyarázom nekik, hogy ha valami történik velem, húzzák meg a kart (…) Aznap reggel, amikor a kezemet a kartra tettem, azt gondoltam: most te fogod megtudni.” A repülőgép süllyedt, és kevesebb mint egy perc alatt egy füves mezőre ért földet.
Ennek a filozófiának a csúcspontja a Cirrus Vision Jet volt, egy kis, egy hajtóműves sugárhajtású repülőgép, amelyet 2016-ban engedélyeztek. Ez volt a világ első olyan repülőgépe, amelyet sorozatgyártásból ballisztikus ejtőernyővel szereltek fel. De a Cirrus még tovább ment: a CAPS rendszerhez hozzáadták a Safe Return funkciót, amely vészhelyzetben lehetővé teszi a repülőgép önálló leszállását.
Az ötlet egyszerű. Ha a pilóta hirtelen cselekvésképtelenné válik, bármelyik utas megnyomhat egy gombot. Ekkor a Vision Jet átveszi az irányítást: kiszámítja az útvonalat, jelenti a helyzetet a légiforgalmi irányítóknak, és önállóan végzi a leszállást egy biztonságos kifutópályára. A CAPS és a Safe Return így egy igen átfogó biztonsági csomagot alkotnak.
A Cirrus ejtőernyő-rendszere nem minden típusú repülőgéphez lett tervezve. Nem is ez a célja. Hatékonysága attól függ, hogy milyen típusú repülőgépbe építik be, annak súlyától, szerkezetétől és azoktól a helyzetektől, amelyekre tervezték. Bár nem tökéletes, új távlatokat nyitott: bebizonyította, hogy a biztonság kérdését más szemszögből is lehet megközelíteni.
