Az Adrasan-i hajóroncs felfedezése Törökországban lehetővé tette, hogy hozzáférjenek egy sértetlen keleti sigillata kerámiaszállítmányhoz. Egyedülálló régészeti leletre bukkantak a török partok közelében. Több száz, több mint 2000 éves, tökéletes állapotban megőrződött kerámia tál és tálca került elő egy Adrasan partjainál, Antalya tartományban elsüllyedt kereskedelmi hajó roncsai közül. A hajótörés, amelynek rakománya kizárólag keleti sigillata A vagy Eastern Sigillata A (ESA) néven ismert kerámiadarabokból állt, új nyomokat ad a keleti és nyugati tengeri kereskedelemről a hellenisztikus korszak vége és a Római Birodalom kezdete közötti időszakban.
Egyedülálló hajóroncs
A leletet az Akdeniz Egyetem által 2022 szeptemberében, a török kulturális minisztérium engedélyével végzett víz alatti régészeti kutatások során dokumentálták. A hajóroncs 38–46 méter mélyen található, egy rekreációs tevékenységek számára tiltott övezetben. Az emberi tevékenység hiánya hozzájárult a kivételesen jó állapotához.
A hajó homokból és kőből álló tengerfenéken fekszik, rakományának maradványai a felszínen és az üledék alatt egyaránt megtalálhatók. A régióban talált más hajóroncsokkal ellentétben ez a hajó kizárólag ESA típusú vörös kerámia edényeket szállított, más tárgyak vagy a hajótest maradványai nem kerültek elő. A rakomány ilyen specializáltsága miatt a hajótörés szokatlan esetnek számít, ami még értékesebbé teszi a tudományos kutatás számára.
A keleti sigillata kerámia: a szabványosított luxus példája
A keleti sigillata egy magas minőségű kerámiatípus, amely fényes, vörös színű, csiszolt felületéről és öntőformákkal történő gyártásáról ismerhető fel. A II. században jelent meg, ez a fajta edénykészlet luxuscikk volt, amely az ezüst formáit és kivitelét utánozta. Elterjedése a Földközi-tenger keleti részén volt széles körű. Szíria, Palesztina, Ciprus és Törökország déli részeit tartják ezeknek a daraboknak a fő gyártási központjainak.
Az Adrasan roncsából előkerült leleteket a 2. századra és az 1. századra datálták, és azok különböző típusúak, amelyek már más kelet-mediterrán régészeti lelőhelyeken is azonosításra kerültek. Mindazonáltal ez a leletegyüttes régészeti ritkaságnak számít, mivel kizárólag keleti sigillata A típusú edényekből áll.
A hajótörés története
A kutatók úgy vélik, hogy a valószínűleg keleti eredetű hajó a Földközi-tenger kereskedelmi útvonalain nyugat felé tartott. A fő hipotézis szerint a hajó vihar elől próbált menedéket keresni, amikor rejtett zátonyokra futott. A baleset következtében a hajó körülbelül 300 méterre a parttól süllyedt el. Ugyanebben a sziklás területen két másik hajóroncsot is találtak, az egyiket amphorákkal, a másikat téglákkal megrakodva, ami bizonyítja, hogy a terület valóban veszélyes volt a hajózás számára.
A lelőhely dokumentálása és vizsgálata
Bár a roncsot eredetileg 2007-ben fedezte fel egy helyi búvárklub tulajdonosa, 2022-ig kellett várni a részletes vizsgálat elvégzésére. Ezeknek a kutatásoknak, valamint a 15 kutató által az Arkeo nevű kutatóhajón végzett 67 merülésnek köszönhetően fotogrammetriai technikákkal részletesen dokumentálták a hajóroncsot. Ezenkívül 20 reprezentatív edénymintát vettek, amelyeket lerajzoltak, lefényképeztek, majd eredeti helyükre visszatettek.
A talált kerámiatárgyakat John Hayes tipológiája szerint osztályozták. Így azonosítottak Hayes 3, 4 és 9 típusú tányérokat, valamint Hayes 5, 22 és 24 típusú tálakat. A tányérok túlsúlya a tálakkal szemben megerősíti azt a feltételezést, hogy a termelés elsősorban a magas színvonalú háztartási fogyasztásra irányult.
Jellegzetes leletek: luxus étkészlet a fedélzeten
A legjelentősebb leletek között több Hayes 3 típusú tányér található, amelyek széles peremmel, keskeny talppal és ívelt vagy egyenes testtel rendelkeznek, vörös vagy vörösesbarna színűek. Ez a típus gyakori volt Anatólia mediterrán partvidékén és olyan régiókban, mint Andriake városa.
Találtak Hayes 4 típusú tányérokat is, középen nyomtatott díszítéssel, amely pálmaágakat, Ízisz koronákat és rozettákat ábrázol, amelyek gyakori motívumok voltak a tekintélyes étkészleteken. Egy másik különleges darab (egy nagy Hayes 9 típusú tányér) 54 cm átmérőjű, jón stílusú díszítéssel, amely valószínűleg fém prototípusok ihlette.
A tálak közül kiemelkednek a Hayes 22 típusúak, amelyek félgömb alakúak és vékony falúak, valamint a Hayes 5A és 5B típusúak, kiváló minőségű darabok, gondosan kidolgozott domborművekkel. Ezenkívül dokumentáltak egy Hayes 24 típusú, domborműves virágdíszítésű öntött tálat is, amely a hellenisztikus formáknak a római ízléshez való alkalmazásának folytatását bizonyítja.
Kapu a mediterrán kereskedelem felé
Az adrasani hajóroncs megerősíti, hogy az ESA kerámiák az egyik legfontosabb tengeri szállítási árucikkek voltak a hellenisztikus világ utolsó évszázadaiban és a Római Birodalom kezdetén. A rakomány egységessége arra utal, hogy ezek a darabok egyetlen piacra vagy újraelosztási pontra voltak szánva, amely valószínűleg a nyugat-mediterrán térségben található. A hajótest vagy a horgony maradványainak hiánya arra utal, hogy a hajó megsemmisült, vagy az organikus részei az idő múlásával szétbomlottak.
Jövőbeli kilátások
Jelenleg nem terveznek teljes ásatást, de az eddig szerzett adatok máris bővítették ismereteinket az A típusú keleti sigillata elterjedéséről és kronológiájáról. Az adrasani hajóroncs közvetlen bizonyítékot szolgáltat a kereskedelmi hajók szerepéről a luxuscikkek forgalmazásában, és kézzelfogható példát nyújt a Római Birodalom megszilárdulása előtti pánmediterrán kereskedelemre.
