Új kutatásokból kiderült, hogy a nőknek olyan kiváltságok jutottak, amelyek a legtöbb akkori társadalomban hagyományosan a férfiaknak voltak fenntartva.A Çatalhöyükben, Törökország középső-déli részén végzett legújabb genetikai és régészeti elemzések a Science folyóiratban megjelent tanulmány szerint egyedülálló mintákat tártak fel a világ egyik legkorábbi mezőgazdasági társadalma társadalmi szerkezetében és temetkezési szokásaiban. A 7100 és 6000 között lakott település az egyik legrégebbi ismert városi településnek számít. Közel egy évezreden át lakói sárházakat építettek, amelyekbe a tetőn keresztül lehetett bejutni, és halottaikat, felnőtteket és gyermekeket egyaránt, a földbe temették, ahol éltek.Érdekelhet még:Az FBI figyelmeztetést adott ki egy új típusú csalásról az Egyesült Államokban, amely elsősorban az időseket célozza meg
A genetikusokból, régészekből és antropológusokból álló kutatócsoport 131 személy paleogenomikai vizsgálatát végezte el 35 házból. A munka magában foglalta az ősi DNS elemzését, a ugyanazon házakban eltemetett személyek közötti genetikai kapcsolatok összehasonlítását, valamint a sírokban talált tárgyak vizsgálatát. Összesen 395 ember, férfiak és nők maradványait találták meg, akiknek csontvázai nagyrészt az ősi város lakóépületei alatt voltak eltemetve.
A kutatás részletesen bemutatta, hogy Çatalhöyük híres női figuráiról, ami évtizedekig vitákat váltott ki egy matriarchális társadalom létezéséről vagy egy „Anyaistennő” kultuszáról, a National Geographic szerint. Eddig a közösség rokonsági struktúrája és társadalmi szervezete akadémiai vita tárgyát képezte, amit még fokozott az írásos dokumentumok hiánya és a csontmaradványokból nyerhető információk korlátozottsága a fiatalabb elhunytak biológiai nemének meghatározásához.
Egy ősi matriarchális társadalom?
A rokoni struktúra elemzése megerősítette, hogy a ugyanazon a helyen eltemetettek között az anyai kapcsolatok voltak túlsúlyban, a Science szerint. Ezek a genetikai kapcsolatok alátámasztják a női ágra épülő társadalmi struktúra hipotézisét. Ez a bizonyíték arra a következtetésre vezette a kutatócsoportot, hogy általában a férjek a házasság után a feleségük otthonába költöztek. Ez a dinamika ellentétben áll a későbbi európai településeken, az Anatólia-ból érkező migrációk után dokumentált patriarchális modellekkel.
A temetkezési szokások is a lányok különleges kezelésére utalnak. A sírkincsekben ötször több tárgyat találtak a lányok sírjaiban, mint a fiúkéban. Ez a tendencia a lelőhelyen dokumentált teljes lakásidőszak alatt fennmaradt, és a családmodellek átalakulása után sem történt változás.
A genom szekvenálása lehetővé tette a csecsemők és kisgyermekek biológiai nemének meghatározását is, ami a pubertásig a csontok morfológiája alapján nehéz. Ez megkönnyítette a temetkezési kellékek preferenciájának felismerését, amelyek a nőket részesítették előnyben. Anders Götherström professzor, a Paleogenetikai Központ tagja elmagyarázta, hogy ez a családi mintázat kivételesnek számít az európai neolitikus társadalmakról szóló feljegyzésekhez képest, ahol a mezőgazdasági közösségek inkább a férfiak köré szerveződtek, és a gazdagabb sírok is nekik voltak szentelve.
A Science című folyóirat szerint nem találtak bizonyítékot a nemek közötti mobilitás eltérésére a tehetségek vagy a migránsok városba érkezése tekintetében. Az általános minta a nők köré szerveződő gyakorlatok folytonosságát tükrözte körülbelül egy évezreden át. Emellett nem figyeltek meg jelentős migrációt más közösségekből érkező nők részéről, ami egy férfiak által irányított struktúrára jellemző lenne.
Összehasonlítás más neolitikus társadalmakkal
A Çatalhöyük-i leletek eltérnek a későbbi európai neolitikus településeken találtaktól, ahol a nemzetségek és a lakóhelyek általában a férfiak köré szerveződtek. Európában a leggazdagabb temetkezési leletekkel rendelkező sírok főként férfiaké voltak. Ezzel szemben a török lelőhelyen a női nem nagyobb szimbolikus és társadalmi elismertséggel járt, ami mind a figurákban, mind a temetkezési rítusokban megnyilvánult.
Hasonló tanulmányok az vaskor temetkezéseiről Dél-Angliában kimutatták, hogy rokon nők éltek együtt idegen férfiakkal, ami matrilineáris társadalomra és a nők föld- és vagyonjogaira utal.
Az akadémiai források hangsúlyozták, hogy felül kell vizsgálni a nyugati elfogultságot az ősi társadalmak elemzésében. Eline Schotsmans, a Wollongong Egyetem kutatója kijelentette, hogy sok emberi csoport, például egyes ausztrál őslakosok, az identitást és a jogokat az anyai ágon keresztül örökítették, és nem feltétlenül a más történelmi modellekben domináns patrilineáris struktúrákon keresztül.
A Çatalhöyük lelőhely ma az UNESCO világörökségének része. A paleogenetikai és régészeti kutatások eredményei új fényt vetettek a rokonsági modellekre és a nők központi szerepére Nyugat-Ázsia első mezőgazdasági városaiban, írja a Science.
