A rejtély megfejtésének kulcsa egy 2025. január 8-án megfigyelt eseményben rejlik. A jeleket küldő objektum becsült távolsága 2,8 milliárd fényév. Évtizedek óta a tudományos közösség rejtélyes röntgensugár-kibocsátásokat észlel távoli galaxisokból. Ezek a pillanatnyi jelek, amelyek időtartama néhány másodperctől több óráig terjedhetett, a modern csillagászat egyik legkitartóbb rejtélyét jelentették. Nemzetközi kutatásoknak köszönhetően végül kiderült, honnan származnak.
A Fast X-ray Transients (FXT) névre keresztelt sugárzások közvetlen kapcsolatban állnak a szupernóvákkal, de nem bármilyen típusúakkal. A legfrissebb adatok megerősítik, hogy eredetük rendkívül energikus anyagokból álló sugárnyalábokban található, amelyek egy nagy tömegű csillag összeomlása során a csillag belsejében rekednek, és nem jutnak ki az űrbe.
Ezekben az esetekben, ellentétben a gamma-sugárzás robbanásaival, a sugárnyalábok nem tudnak áthatolni a csillag felszínén. Ez egy köztes jelenséget eredményez: nem következik be a szokásos gamma-sugárzás, de igen, intenzív röntgensugárzás szabadul fel, amelyet ma FXT-ként ismerünk. A felfedezés, amelyet két, az The Astrophysical Journal Letters folyóiratban megjelent tanulmány támaszt alá (itt és itt elérhető), több mint ötven éve tartó rejtélyt old meg.
Egy olyan szupernóva-típus, amely nem generál gamma-sugárzást
A kulcs az EP 250108a esemény megfigyelésében rejlett, amelyet 2025. január 8-án rögzített az Einstein Probe műhold, a Kínai Tudományos Akadémia, az Európai Űrügynökség és a Max Planck Intézet közös missziója. Ez volt a legközelebbi ilyen típusú jel, amelyet eddig rögzítettek, 2,8 milliárd fényévre.ÉRDEKELHETA mélyűrből érkező rádiójelek megoldják a „eltűnt anyag” rejtélyétR. Badillo
Az FXT egy nagyon különleges szupernóvához kapcsolódott, amelyet SN 2025kg névre kereszteltek és „kenguru” becenevet kapott. Ezt a széles vonalú Ic típusú csillagrobbanást hetekig követték különböző földi és űrtávcsövekkel, köztük a James Webb Űrtávcsővel és a Gemini obszervatóriumokkal. Spektrumának elemzése lehetővé tette olyan elemek azonosítását, mint a hélium és a szén.
Ezek az összetevők, valamint a robbanás intenzitása alapján arra lehetett következtetni, hogy az anyacsillag tömege 15-30-szor nagyobb volt a Napénál. Jellemzői alapján gamma-sugárzást is képesnek tűnt, de ilyen nem volt észlelhető, ami megerősítette a belső energia-sugárzás elzáródásának hipotézisét.
Gyakoribb jelenség, mint gondolták
A Northwestern Egyetemről Jillian Rastinejad vezette csapat arra a következtetésre jutott, hogy az FXT-k gyakoribbak lehetnek, mint a gamma-sugárzások. „Tanulmányunkban azt találtuk, hogy ez a „befogott sugár” jelenséggyakoribb a nagy tömegű csillagok robbanásainál, mint a sikeresen kialakuló jetek” – mondta a kutató.
ÉrdekelhetEgy furcsa objektum a Tejútban egy hónapig röntgensugarakat és rádióhullámokat lőtt ránk: „csak két lehetőség van”
Rob Eyles-Ferris, a Leicester Egyetem asztrofizikusa hozzátette: „Ez a felfedezés a masszív csillagok halála sokféleségének szélesebb körű megértését és a végükkel kapcsolatos jelenségek alaposabb kutatásának szükségességét jelzi.”
